Kiknek adta a szakmai zsűri a díjakat

1. A legjobb előadás díja

Székely Csaba  Bányavirág című művének színrevitele a Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata előadásában

2. A legjobb rendezés díja

Victor Ioan Frunză Tasnádi István Finito című művének színreviteléért a Csíki Játékszínben

3. A legjobb női alakítás díja

Éder Enikő Heiner Müller Kvartett című előadásában Merteuil szerepének megformálásáért

4. A legjobb férfialakítás díja

Bányai Kelemen Barna Székely Csaba Bányavirág című előadásában nyújtott alakításáért

5. A zsűri különdíja

A sepsiszentgyörgyi M Studio A behajtó című előadásáért

6. A zsűri különdíja

A társulat eszköztárának megújításáért a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház és az Udvarhely Táncműhely Peter Handke Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról című előadásában

7. A zsűri különdíja

Az Aradi Kamaraszínház és a szegedi MASZK Egyesület Kvartett című produkciójának látványvilágáért és esszéisztikus stílusáért

8. A zsűri különdíja

László Csabának, a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata tagjának Dorota Masłowska Két lengyelül beszélő szegény román című előadásában nyújtott alakításáért

9. A zsűri különdíja

Bianca Imelda Jeremiasnak Carlo Goldoni Chioggiai csetepaté című előadása díszleteinek és jelmezeinek terveiért

10. A legjobb fiatal színész alakításdíja

Alexandra Fasolă-nak, a Bukaresti Állami Zsidó Színház tagjának Teibele megformálásáért Isaac Bashevis Singer, Eve Friedman Teibele démona című előadásában

11. Az Új Magyar Szó alakítási díja

Viola Gábornak, a Yorick Stúdió és a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata által színre vitt Székely Csaba Bányavirág című előadásában nyújtott alakításáért

12. A Gyergyói Hírlap díja

Kőmíves Csongornak, a Figura Stúdió Színház tagjának Peter Handke Az óra, amikor semmit nem tudtunk egymásról című előadásában nyújtott alakításáért

13. A Csíki Hírlap díja

Kozma Attilának, a Csíki Játékszín tagjának Tasnádi István Finito című előadásában nyújtott alakításáért

14. Az Udvarhelyi Híradó díja

Dunkler Róbertnek, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház tagjának Egressy Zoltán Portugál című előadásában nyújtott alakításáért

15. A Vásárhelyi Hírlap díja

Berekméri Katalinnak a marosvásárhelyi Akadémiai Műhely Vaszilij Szigarjev Guppi című előadásában nyújtott alakításáért

* * *

1. A közönségzsűri díja

Székely Csaba Bányavirág című művének színrevitele a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat és a Yorick Stúdió előadásában

2. A Román Közszolgálati Rádió díja

A Szatmárnémeti Északi Színház – Harag György Társulat Carlo Goldoni Chioggiai csetepaté című előadásáért 

3. A Román Közszolgálati Rádió díja

A Kolozsvári Állami Magyar Színház Visky András Megöltem az anyámat című előadásáért 

4. A Román Közszolgálati Rádió különdíja

A Figura Stúdió Színház felolvasásában Csuszner Ferenc Cifra virrasztás című drámájának 

5. PlakátRegény Nagydíj: Gyalai István, Bécs/Nagyvárad (képzőművész)

6. PlakátRegény Multikult-Díj: Raluca Naclad, Piatra-Neamţ (az Antiteze szerkesztője)

7. PlakátRegény Székely-Díj: Papp Kincses Emese, Csíkszereda (író, publicista, tudományos kutató)

8. Bocsárdi Angi Gabriella-díj

Tamás Boglárnak a Figura Stúdió Színházhoz való hűségért és az itt nyújtott színészi alakításokért

9. Bocsárdi Angi Gabriella-díj

Kolozsi Borsos Gábornak a Figura Stúdió Színházban nyújtott társulatépítő munkájáért

Kiknek szurkoltunk mi

Legjobb előadás: Bányavirág

Legjobb rendezés: Clemens Bechtel (Első szerelem)

Legjobb színész: Viola Gábor (Bányavirág)

Legjobb színésznő: Alexandra Fasolă (Teibele démona)

Legjobb díszlet: Vesna Hiltmann (Első szerelem)

panna

Legjobb előadás: Bányavirág

Legjobb rendezés: Clemens Bechtel (Első szerelem) / Keresztes Attila (Chioggiai csetepaté)

Legjobb színész: Viola Gábor (Bányavirág) / Nagy Alfréd (Egy nyári nap)

Legjobb színésznő: Berekméri Katus (Guppi) / Alexandra Fasolă (Teibele démona)

nóra

Legjobb előadás: Első szerelem / Bányavirág

Legjobb rendezés: Clemens Bechtel (Első szerelem)

Legjobb színész: Nagy Alfréd (Egy nyári nap) /Viola Gábor (Bányavirág)

Legjobb színésznő: Alexandra Fasolă (Teibele démona)

Legjobb díszlet: Adriana Grand (Finito)

biborka

Legjobb előadás: Guppi

Legjobb rendezés: Clemens Bechtel (Első szerelem)

Legjobb színész: Bányai Kelemen Barna (Bányavirág)

Legjobb színésznő: Berekméri Katus (Guppi)

Legjobb díszlet, jelmez: Bianca Imelda Jeremias (Teibele démona)

lőrinczági

Legjobb előadás: Bányavirág

Legjobb rendezés: Uray Péter (Behajtó)

Legjobb színész: Kovács Botond (Bányavirág)

Legjobb színésznő: Albert Csilla (Megöltem az anyámat)

Legjobb díszlet: Adrian Ganea (Guppi)

csillala

Legjobb előadás: Guppi

Legjobb rendezés: Keresztes Attila (Chioggiai csetepaté)

Legjobb színész: Viola Gábor (Bányavirág)

Legjobb színésznő: Berekméri Katus (Guppi)

k.b.gábor

Legjobb előadás: Első szerelem

Legjobb rendezés: Keresztes Attila (Chioggiai csetepaté)

Legjobb színész: Nagy Alfréd (Egy nyári nap) / Harsányi Attila (Kvartett)

Legjobb színésznő: Alexandra Fasolă (Teibele démona)

Legjobb díszlet: Adriana Grand (Finito)

Legjobb jelmez: Cseh Renátó (Mellékhatások)

bréka

Legjobb előadás: Bányavirág

Legjobb színész: Galló Ernő (Chioggiai csetepaté)

Legjobb színésznő: Albert Csilla (Megöltem az anyámat)

szaffi

Legjobb előadás: Bányavirág

Legjobb színész: Viola Gábor (Bányavirág)

Legjobb színésznő: Albert Csilla (Megöltem az anyámat)

kicsien

Legjobb előadás: Chioggiai csetepaté

Legjobb rendezés: Balog József (Kvartett)

Legjobb színész: Viola Gábor (Bányavirág) / Galló Ernő (Chioggiai csetepaté)

Legjobb színésznő: Alexandra Fasolă (Teibele démona)

hczsombor

Portugál

Tomcsa Sándor Színház, Székelyudvarhely

színlap

Sunny.  Jó ötlet, hogy egyetlen dalra fűzik fel az előadást, a különféle változatok pedig különféle hangulatokat tudnak generálni. A gyilkosság-jelenetnél mégsem a Sunny szól, és ez jelentősen gyengíti a jelenetet. Kár.

Az utolsó jelenet: Masni és Sátán kettőse. Finom és emberközeli.

panna

Az előadás elején a Masnit játszó színésznő finom gesztusai reménykeltőek, izgatottan figyelem, és remélem, hogy segíteni fog az előadáson. Bece közeledésétől távolodik, mozgásban kifejezi távolságtartását. Nincs partnere a színpadon, ezért ő is elveszíti szerepét, nem épül fel, senki sem segíti.

lőrinczági

A zene. Egyetlen dal különböző feldolgozásai. Bár nem látom koncepcionálisnak, attól még feldobta az előadást. Már az elején és még a végén is ugyanúgy szeretjük.

kicsien, fanni

Szerintem praktikus a díszlet is, látom azt, hogy hogyan működik, de ez nem zavar.

Nagyon jól működő díszletelem a tömegközlekedésből ismert fogantyú, amely folyton visszautal Pestre, a nagyvárosra, az álomra, ami végül nem valósul meg.

Az előadás lendületén tagadhatatlanul dob Freddy (BarabásÁrpád), László Kata vagy Posta Ervin Csipesz, az Asszony és a Pap szerepeiben. 

Nagyon szép, hogy Masni kést fen, Bece meg Labellózza az ajkait, igen, valószínűleg van egy így is kifejezhető különbség egy vidéki lány és egy pesti fiú között.

Örülök, hogy nincs konkrétan megmutatva, hogy a Pap meleg.

szaffi

Barabás Árpád néhány, a kelleténél többször elsütött poén és néhány „gegbeli túlkapás” mellett az előadás legszórakoztatóbb alakja volt. Következetesen kigondolt és megvalósított karaktere volt.

fanni

Rég nem láttam színészt ennyire nyilvánvalóan civilként létezni egy jelenetben. (L. Masni és mások is.)

bréka

Minden helyszín megjelenítődik a változtatható díszletnek köszönhetően, kivéve Masni ésBece ágyjelenete, ami jobb híján egy takaró és egy éjjelilámpa segítségével a kocsma terében kap helyet. Pedig igenis elképzelhető volna, hogy ez a két fiatal a kocsmában hancúrozik.

Az eltévesztett gyilkosság, de egyáltalán Bittner karaktere és a hozzá kapcsolódó történet teljesen homályba vész. Nem értem, hogy mi történik: véletlenül ölik meg őt vagy sem? A rá való utalásokon túl a szereplőknek semmilyen viszonyuk nincs ehhez a szereplőhöz, ezért olyan, mintha egy teljesen új szereplőt hoztak volna be az utolsó pillanatban. (Tényleg. Egyébként kellett az a kislány? Meg a falubeli nénit játszó valószínűleg öltöztetőnő?) Ez már a dráma sara, de: a gyilkosság egyáltalán nem fér bele ebbe a drámai cselekménybe, nem teremtődik meg sem a megfelelő közeg hozzá, sem pedig a megfelelő gyilkos. Retek, amikor elszánja erre magát, még távol áll bármilyen efféle tettől. Mintha egy máshonnan beemelt jelenet volna, ami aztán jól megzavarja a dráma menetét: hirtelen mindenik szereplőben végbemegy valamiféle végzetes változás. Az az ember érzése, hogy Egressynek gyorsan le kellett adni a darabot, és nem volt ideje befejezni vagy újraírni, és egy olyan „megoldáshoz” fordult, ami látszólag azonnali hatállyal megoldja a konfliktust. A néző átverése ez, csúnya megúszás. Az előadás sem tud mit kezdeni vele. Befejeződik, de már egy teljesen más előadás.

panna

A vége zavaros, és nem csak a vége. Nem érteni, miért ölte meg Bittnert Retek? Fontos lett volna, hogy ne vágják ki azt a részt, mielőtt gyilkol. Nincs konkrétan megírva, de mégis van ráutalás Retek monológjában, hogy véletlenül ölte meg Bittnert, aki épp arra járt a sötétben. Szintén kár, hogy kimaradt a pitbullos jelenet. A vége nem érthető.Masniból less az új Jucika? Vagy inkább Sátán? Akivel ott marad piálni szerelmi bánatában? Hiányzik a dramaturg munkája.

A legkomikusabb figura Jucika lenne, de sajnos  nem jön át egyik poénja se, legfeljebb mozgásban. Csipesz viszont egy idő után ripaccsá válik; a derékfájásra utaló mozdulatát sem hiszem el.

biborka

Hamis jelenetek tömkelege az előadás, pótcselekvésekkel próbálnak kifizetni. Nem következetes a rendezés, Masni eltakarja a hasát, de a fenekét villogtatja. Nem tiszták a karakterek, nem világos Bittner alakja, kinek mi köze hozzá, a szereplők viszonyrendszere nincs felépítve. Lassú az előadás, hol a ritmus, a lendület, amit a szövegből szívhatnának? Miért akarnak kifizetni olcsó megoldásokkal? Nem ennek az előadásnak kellett volna zárnia a fesztivált!

lőrinczági

Mintha egy áthatolhatatlan fal lett volna színész és néző, előadás és szöveg között.  A poénok vagy elsikkadtak, vagy fölösleges bohóckodás lett belőlük, miközben rengeteg dolog tisztázatlan maradt a történtekkel és a viszonyokkal kapcsolatban. A színészi játék meglehetősen gyengére sikerült, bár voltak jobb pillanatok is. Sajnos csak néhány pillanatig tartottak.

kicsien

Van egy olyan történet a háttérben, amit sajnos a rendező nem emel ki eléggé. Értem én, hogy Masni teljesen a padlón van, értem én, hogy a kockázatokkal járó változás meghiúsul, de valahogy mégsem érzem át annak a súlyát, hogy ebben a térben valakit megöltek, valaki gyilkos, inkább örülök, hogy megszabadultam Retektől.

szaffi

Az Egressy-darab a vidéki elszigeteltség drámája. A megszokott nyomorúságos életből nincs mód kitörni. Ebbe a világba érkezik meg egy idegen, a Portugáliába tartó fővárosi fiú. Ebben a történetben nincs mese, a remények nem válnak valóra: Masni és Bece között nincs igazi szerelem (vagy mégis? – nem tudom eldönteni, hol igen, hol nem), a fiú nem menti meg a lányt ebből a világból, ráadásul értelmetlen lázadás is történik: Retek, a lány önjelölt vőlegénye féltékenységében (érthetetlen okokból) meggyilkol egy falubelit, aki nem Bece. Nagyjából ezt látta a rendező a műsofüzetben adott nyilatkozata és az előadás alapján a darabban. Ebből a drámából azonban szinte semmit nem látunk megvalósulni.

fanni

Néha elejtettem a fejem. Hamar meg kell igyak egy sört.

néző 1

Nekem a Megöltem az anyámat után, ami a színházi játék színes palettáját mutatta föl, a Portugál hígnak és jelentéktelennek tűnt. Hogy frappánsan fogalmazzak: 1 pohár limonádé jól fog, de nem 2 liter, pláne nem a Megöltem az anyámat-unicum után.

A táncos seggű csávó (BarabásÁrpád) volt a konyak a limonádéban.

Ha úgy tetszik, a Bányavirág ócskább, kisebb sztori, mégis jobban lejön.

néző2

Jó ez a dráma? S ha igen, miért nem működött? S ha nem, lehet-e rossz drámából jó előadást csinálni? panna Miért piros minden ital? Mit kerestek a díszletre ragasztva az Interferenciás matricák? biborka A színészek nem harcoltak eléggé a karakterükért vagy a rendező? Kit lehet ilyenkor kérdőre vonni? Ilyen előadás után tényleg egyetértek VeressBercivel („Az az igazság, hogy a közönség minden szart szeret”). lőrinczági A feleség az egyetlen, aki pestiesen beszél. Bece is onnan érkezett, de mégsem beszél pestiesen, hanem beszédében inkább szleng fedezhető fel erdélyi akcentussal.  biborka  Ha Zakariás Zalán kezébe kerül egy késhegyen táncoló jelenet, valahogy mindig sikerül neki ezeket jól eltáncolnia. A kérdésem az, hogy az előadás többi felét merre táncolta el? bréka Miért nincs a sörösüvegeken címke? szaffi Mi lehet egy rendezőnek olyan akadályozó tényező, amit nem tud áthidalni? Az időhiány? Színészi kvalitás?  A szöveg? A rendező saját figyelmetlensége? bréka Mi történt? kicsien

Megöltem az anyámat

Kolozsvári Állami Magyar Színház

színlap

Emberi volt és igazi. Minden szempontból nagyon erős előadás. Dramaturgiailag nagyon jól megszerkesztett, kiemelkedő színészi munkával. A díszlet és a kialakított tér sokat tesz hozzá az értelmezéshez.

kicsien

Albert Csilla remekel. Őszinte, lendületes. Nagyon jól vált át egyik hanghordozásból egy másikba, dinamikus állapotból statikusba. Bár nem minden mozdulata, gesztusa, mimikája kidolgozott, mégis egy meglepetés volt számomra az ő alakítása, főleg, hogy ezelőtt nem igazán láttam főszerepben. A fásliból készített bábfigurák és a rövidke bábjelenet nagyon izgalmas kellék-felhasználás, átalakítás.

csillala 

Tetszett a női szereplő, mert több karaktert jól eljátszott.

néző 1

Azon kaptam magam, hogy kiszáradt a szám, mert tátott szájal néztem az előadást. Szerintem még egy kicsi, és elfelejtek levegőt venni.

néző 2

Végig volt energia benne.

néző 3

A színészi munka kiemelkedő. Ez nem meglepő, mert egy kis  terű előadásban erre mindig hangsúly kerül. Erős kistermi előadást láttam erős jelenlétekkel, gyors váltásokkal és egyszerű, de annál praktikusabb megoldásokkal.

fanni

Tetszett nagyon a színésznő játéka, tetszett az ötlet, hogy kijövetelkor kaptunk kövecskéket, mivel ez volt a díszlet is.

néző 4

1. Először azt hiszem, hogy Dimény Áron belépése ebbe a térbe az előadásba, a szerepbe való belépését jelenti. Aztán ez a dolog összedől, mert folyamatosan ki-be lépkednek az elkerített térből, de a szerepben maradnak. Pedig csodálatos dolognak tartom azt, amikor a színész a nézők előtt veszi fel vagy le a szerepét. 2. Néha nagyon izgalmasak a jelenetváltások (ez like), de többször nagyon hosszú ideig sötét marad a színpad. 3. Túl hamar visszajönnek a tapsrendre, nem hagynak időt a nézőnek. 4. Nehézkésen működik ez a szöveg színpadon.Vagy a rendező hiányzik?

csillala

Miért kellett az ajándékkövekkel megölni azt, ami megszületett az előadás alatt?

demKata

Nem tartom a legjobb megoldásnak azokat az érezhetően kényszerből megvalósított maszkolásokat, amelyek az átdíszletezés miatt vannak. Ilyen a vitaminhiányos rész, amelyben a szöveg hangfelvételről megy, hogy eltereljék a figyelmet a sötétben történő díszletrendezgetésről, holott erre egyáltalán nem lenne szükség, mivel azelőtt és azután is történik nyílt színi díszletváltoztatás, egy-egy egyszerű színészi váltás vagy játék segítségével.

fanni

Sokszor tapasztalom azt színházakban, hogy egy-egy színészre túl nagy hangsúlyt fektetnek, túl sok főbb szerepet osztanak rá. A társulat többi tagja ezért háttérbe szorul. Meg tud maradni szerénynek és alázatosnak az a színész, akit „sztárolnak”? Ezek a színészek nem égnek ki a vártnál korábban?

A kevesebbet foglalkoztatott színészek nem vesztik el lelkesedésüket? Ha egy színházigazgató, rendező mellőz bizonyos színészeket, anélkül, hogy tisztában lenne a képességeikkel, idővel nem múlik el a lelkesedésük? Meglepően jólesik remekelni látni a színpadon egy olyan embert, akit eddig szinte csak mellékszerepben láttam.

Vannak olyan előadások, amelyek után nem szeretnék azonnal elkezdeni tapsolni, kívánják a csendet. Szerettem volna még ülni egy kicsit a nézőtéren a sötétben.

csillala

Miért van az, hogy a Visky András szövegeit általában szögletes terekben játsszák (négyszögbe rendezett díszlet, szögletes járások, a Visszaszületés tere, az Alkoholisták díszletének elrendezése)? Egy szöveg stílusa mennyire korlátozza a díszlet tervezőjét? Visky András drámái miért vezetnek mindig a szögletes formákhoz? Miért nem esik választás az ugyanúgy zárt körre?

bréka

A szék  a nézők között... Ez lenne a szabadság?

kicsien

Cifra virrasztás

Örülök a felolvasó színházi kezdeményezéseknek, és még inkább annak, hogy élő rádió-közvetítés is létrejött. A felolvasó előadásokban az a jó, hogy nem vonják el a néző figyelmét rendezői törekvések, s így is megismerkedhet egy szöveggel, szövegen keresztül egy író stílusával.

bréka

Jobb volt ez a darabja Csuszner Ferinek, mint a két évvel ezelőtti.

K. B. G.

Drámát írni borzasztó nehéz; az már önmagában szimpatikus, ha egy fiatal erre adja a fejét.

Jó a darab alaphelyzete: egy ember érkezik a történetével, a titkával, ezt nem sikerül elmesélnie, és ennek a hiánynak a helyén bontakozik ki a dráma.

vargaanikó

Nagyon ügyes voltam.

mosu norbi

Olyan előadás születhetne belőle, amelyik az erdélyi színpadokon megállhatja a helyét.

néző 1

A szöveg annyira visszaadta a hangulatot, hogy már-már fázni kezdtem.

néző 2

A szereposztás tartogat meglepetéseket. A szökevény alakja teljesen eltérő az őt játszó színészétől, ezt sikeresen ki is használják a kollégái.

csillala

A kis játékok a színészek között feldobták a felolvasást. Ha még több lett volna belőle, még jobban feldobták volna.

panna

Az időtlenben játszódó drámák hátránya, hogy általában valamely régmúltat dolgozzák fel a régmúlt konkrétumai és partikularitásai felhasználása nélkül. Általánosan régies szöveg, általánosan régies karakterekkel, általánosan régies viselkedésmódokkal. Emiatt a történet amolyan „ezt már láttuk valahol” szagú, és könnyen érdektelenné válik. A dráma a jól ismert csavaros krimisztorik sémájára épül, de nem szolgál új megvilágítással, nincs benne elég feszültség, a szereplők pedig nem elég izgalmasak ahhoz, hogy elvigyék a hátukon a történetet. A végén pedig mindenki meghal, de mi senki után nem vérzünk síró szemmel.

panna

Lassú a cselekmény, de nem elég lassú ahhoz, hogy megfeszítettnek érezzem. Ezért elkalandozom, és azon veszem észre magam, hogy próbálom megszámolni, hány oldal lehet még hátra.

A karakterekben van egyfajta felépítettség és következetesség, abban, ahogy viselkednek, beszélnek, de túl egyszerűek, sztereotipek. Nem eléggé hangsúlyosak a reakcióik.

A történet vége nem tartogat számomra meglepetéseket, úgy érzem, ha megállna az előadás, akkor is mindent megtudtam volna. Talán csak egy dologra, a fiú halálára nem jönnék rá. 

A vége shakespeare-i. Mindenki meghal.

csillala

Az általános beszéd művészetidegen; és itt minden csak nagy vonalakban van felskiccelve: nem látom a szereplők arcát, személyiségét (innentől kezdve a titkaik is veszítenek érdekességükből), általánosak a dialógusok, a reakciók stb. Általános ember nincs.

Két nagyon erős színházi helyzetet használ a dráma: a szobában van egy halott és egy női ruhába bújt férfi. Két véglet, akár műfaji értelemben is (tragikus, komikus). De ezeket az író nem használja ki.  Egy – a férjhez  közelálló – halott közelsége nem ilyen mondatokat hív elő. Ennek a halottnak nincs erőtere, aurája, félretolják, akár egy poharat, egy tárgyat (ez is lehetséges, de egy egészen másfajta, traumatikus helyzetről szól). Holott ha valamitől igazán megrendítő egy halott közelsége, hogy már nem személy, de tárgy sem, nem tartozik már a világba (megszűnt a viszonya vele), nem tudjuk, hova tartozik, nem tudjuk, „mi/ki” is egy halott stb. Ez az ambivalens helyzet nincs végiggondolva. A dezertőr a halott feleség ruháiba bújik bele. Ezen is átsiklik az író. A női szereplés komikumának, vagy a lelepleződés veszélyének nem lehet az a csúcsa és feszültség-pillanata, hogy megcsípik a fenekét...

vargaanikó

Mindig örülök annak a hírnek, hogy felbukkant egy új erdélyi magyar drámaíró. Díjazom a merészséget! Egy buktató van a dologban: ha valaki nem eléggé felkészült, akkor nem biztos, hogy a végeredmény sikeres lesz. Az irodalmi műfajok közül talán drámát írni a legnehezebb, meg kell tanulni, vért kell izzadni, ki kell gondolni. Az is probléma, hogy nagyon el van hanyagolva az oktatás, végzett egy évfolyam, akik drámaírás mesteri szakra jártak, és ezzel annyi. Persze ha valaki eléggé kitartó és folyamatosan fejleszti magát, akkor lehet, hogy előbb vagy utóbb valami olyat szül majd, amire felkapjuk a fejünket. De lehetséges-e ez a dolog egy külső irányító nélkül?

Mi közöm nekem ehhez a történethez? Úgy érzem magam, mint aki belepottyant egy régmúlt világba. Miért nyúlt az író ehhez a történethez?

csillala

Vajon felolvasó előadások esetén milyen hangulatú szöveget szerencsésebb választani? 

bréka

Miért hal meg mindenki a végén? Az a halálnál is durvább vég, ha az öreg, akinek már nincs ereje megásni a felesége sírját, még kap a nyakába három hullát, plusz a fiáról is kiderül, hogy halott. Lehet ennél magányosabb ember a világon? 

vargaanikó

Miért van az, hogy egyesek sokkal hitelesebbek felolvasószínházban, mint a színpadon? Hogy képzelitek?!:)

demKata

Lehet-e jó az a historicizáló dráma, amely egyáltalán nem vesz tudomást a jelenről?

panna