kolli-mondatok

A kollokvium számokban

34 órát és 2 percet, azaz kábé másfél napot töltöttünk előadásnézéssel. Minek akkor egy tíznapos fesztivál?

22 előadásból 5 darabnak volt dramaturgja. 

Az előadásokban fellépett összesen 64 nő és 87 férfi. 

22 társulat 23 előadást adott elő, ebből 20 rendelkezett rendezővel (összesen 22 darabbal), ebből 4 nő és 18 férfi.

Összen 3 előadás alatt nem szólalt meg senkinek a mobiltelefonja. 

A kolli-baci számokban

Gábor Canon Pixma MP160 nevű nyomtatója hozzávetőlegesen 2700 darab újságot nyomott ki.

A szerkesztőségben 7 darab ASUS laptop és 2 darab nem működő falióra volt.

A kolli-baci szerkesztősége 67 END-IBO csokit evett meg a fesztivál ideje alatt, átlag napi 5,2 órát aludt, és összesen 12 gépen/laptopon írta a fesztiválújságot.

A kolli-baci2011.blogspot.com oldalnak a fesztivál alatt 7000 látogatója volt, országonként a legtöbb Romániából (6000), a többi: Magyarország (300), Amerikai Egyesült Államok (111), Anglia (76), Oroszországi Föderáció (61), Szerbia (25).

A legolvasottabb bejegyzés: Ismered-e a Tejutat – 71 oldalmegjelenítés, a legkevésbé olvasott bejegyzés pedig: Finito – 20 oldalmegjelenítés.

A Facebookon 680-szor osztották meg a kolli-baci linkjét.

Egyebek számokban 

A YourLivingRoomban van 37 lábnyom, 14 tenyérnyom, 1 zöld kanapé és 1 zöld fotel, 14 bohócbaba és 5 nem működő neon. (S még mi minden...)

Bagossy Norbi 10-szer kérdezte meg Gábortól, hogy lesz-e este buli.

A YourLivingRoomban a fesztivál alatt elfogyott: 2600 üveg sör, 8 liter vodka, 8 liter tequila, 5 liter Jägermaister, 6 liter konyak, 60 liter bor, 2050 kávé, 300 üveg ásványvíz,600 üveg üdítő, 6 liter Unicum, 4 liter abszint, 4 liter whiskey, 110 tea.

Leg-fesztivál:

Legvaknyugatosabb: a Bányavirág

Leghúrtalanabb: a Kistehén

Legcsajozósabb: Bagossy Norbi

Leghoppásabb: a Chioggiai csetepaté

Legpityókásabb: a Rubin menü

Legivottabb: transzi (Transilvanicum)

Legzsidóbb: Teibele (de ők se eléggé)

Legbulisabb hely: még mindig a Living

Legégőbb: a villanyvezeték

Legpipásabb: Béres Laci
Legfeliratosabb: a német előadás

Legzárkózóbb: a portás

Legcicásabb: Dorombor

Legelő
Legkávésabb: a nem mindig piros piros bögre

Legalulöltözöttebb (minimálabb): vásárhelyi koreográfusok

Legnézőbb: a Tisztújítás alatt végig kacagó nő

Legizzadtabb: Panna és Ági (a szaunában)

Legpoposabb: a Rubin zuhanyzófülkék

Legnyomottabb: Gábor nyomtatója

Legprojektebb: Váróterem

Legszerelmesebb: a Szin-kron

Legenda: End-Ibo

Lego: (kettő kicsi)

Legpucérabb:  a fesztiválplakát nője

Leghalottabb: Csuszner Feri darabjában a feleség

Legkutyásabb: a Finito

Legitim

Tizedik napi bacilusok:

„Jaj, ez nem nálam van bedugva.”

„A kézdivásárhelyi színház még nem kő-, még csak kavicsszínház.”

„Volt egy mondat a fejemben, s szétbeszéltük.”

„Kapcsoljuk le éjszaka a közvilágítást, azzal is nyer a város.” (előző gyergyói polgármester)

„Érdekből csináltam, nem érdeklődésből.”

„Rendben van az az öreg, csak már öreg.”

„Ahol a színházban meg akarnak verni, az szar város.”

„Még kölyök, jó, de neki is van lelke.”

„Minden művésznek normális foglalkozású pár kéne, mondjuk egy bankár.”

„Hol van rólad a szmájli?”

„Miért van az, hogy ha leírom, jó, s ha elolvasom, rossz?”



Gondolatok:

„Az emberek gondolkodnak, és ez nem jó.”

„Engem érdekel az, amit gondolok.”

„Gondolkodtam, Iván.
Te is most már?”

„Gondolkodunk, tehát nem élünk.”

„Ha egyedül maradsz, túl sokat gondolkodsz.”

„Ma rám szóltak, hogy ne gondolkodjak.

 Miért, gondolkodtál?”

„Hát, más a dolga neki, mint hogy gondolkodjon.”

„Most már mindent csináljak? Gondolkozzak is?”

Mellékhatások és Chioggiai szakmain hangzott el:

„A társulat olyan, mint az ember. Hol formában van, hol nincs.” (Zseka)

 

„Ha a vége kicsit erősebb lett volna, hajlandó lettem volna elsírni magam.” (sebestyénRita – a Chioggiai csetepatéról)

„Ezek mindig ilyen gazemberségeket találnak ki.” (KovácsLevente – a Chioggiai csetepatéról)

„Igaz-e, hogy Csajkovszkij homoszexuális volt? Lehet. De nem csak ezért szerettük.” (KovácsLevente)

„Olyan madáchi volt az előadás, hiányzott belőle az összhangzó értelem.” (KovácsLevente – a Mellékhatásokról)

„Az egyiket elvettem feleségül, úgy megsajnáltam.” (KovácsLevente – eltanácsolt színésztanoncokról)

Kilencedik napi bacilusok:

„Ez az asortat-rovatunk.”

„Nem az életkor számít, kedveseim, hanem a mellméret.”

„Az OSZMIban legyen egy porszívó, ahová átmegy Erdélyből minden adat.”

„Én most hazamegyek, és aki ott van, ott van.”

„Olyan vagyok, mint egy egyszemélyes csehszlovák tornászlánycsapat.”

„Már megint az anyaország felé kacsintgatunk, mint a hülyegyerek, aki nem tud leválni.”

„Hussanunk, mint az sms!”

„Én elértem, amit elértem az életben, de nem kívánom, hogy ha rád rajzolok valamit, ne mosakodj többet.”

„Mindig azt gondoltam az állatokról, hogy nekik könnyű.”

„Gondolkodtam azon, hogy alkalmazok béralvókat.”

Mit csináltak a színházigazgatók a Kerekasztalon:

Sokat veszekedtek, hogy melyik igazgató a kerek asztal melyik sarkához üljön.

Felvetették a Lenni vagy nem lenni kérdését. És meg is válaszolták.

Eldöntötték, hogy szobrot állítanak Ibsennek, de csak ha találnak róla egy olyan képet, amin meg van borotválkozva.

Az itteniek nem szerették, hogy a magyarországi igazgatók törték a nyelvüket.

Cipőt cseréltek, és végre eldőlt, hogy melyik igazgatónak nagyobb a lába.

Hosszasan gondolkodtak azon, hogy a színészeik egységesen kellene-e depilálják a hónaljszőrüket.

Unatkoztak.

Próbálták kitalálni, hogy még milyen szakról vehetnek fel embereket, csak hogy teatrológusokat ne kelljen.

Összeállították a vonat-menetrendet, amivel meghódítják majd a szórványtelepülések közönségét.

A kérdést, hogy merre forduljanak az erdélyi színházak, Budapest vagy Bukarest irányába, egységesen megszavazták.

A kérdést, hogy merre forduljanak az erdélyi színházak, a Magyar Teátrumi Társaság vagy a Magyar Színházi  Társaság irányába, egységesen megszavazták.

Az Exkaliburt Gáspárik Attila húzta ki, Béres Laci segítségével.

Az Exkaliburral leszúrták a függöny mögött hallgatózó Tompát.

Aktivitiztek, és kiderült, hogy Béres Laci a kollokvium szót nehezen tudja lerajzolni.

Vaknyugat és 10 szakmain hangzott el:

„Azt gondolom, azért a közönségetek szereti ezt az előadást.
Igen, de a közönség... Az az igazság, hogy a közönség minden szart szeret.”(veressBerci)

„A darabot Czintos hozta, de amikor nekifogtunk, ő már nyolc hónapja tanulta a szöveget.” (veressBerci)

„Szerintem kellett volna vágni, én rengeteg húzási ötlettel jöttem, de igazából annyira szerettük a szöveget, hogy Miklós azt mondta, ebből nem szabad kihúzni... kivéve két jó replikámat.” (veressBerci)

„...Ló keze lógott abba is bele...”(sebestyénRita)

„A színészek hogy állnak a dramaturgiával? Kell írjatok ti dolgozatokat?”(KovácsLevente)

Nyolcadik napi bacilusok:

„Ági, olyan empatikus vagy, mintha faluról jönnél.”

„Nekem most esik le, hogy KovácsLevente mit mondott. Hát ez poén!”

„Akkora buli volt, az órámról leestek a mánusok.”

„Az ivás olyan, mint a Xanax. Görcsoldó.”

„Filozófiai szintre emelt, szemiotikailag esztétikus előadásokat tartok.”

„Túl fáradtak vagyunk, túlprodukáljuk magunkat. Inkább igyatok.”

„Háromszor mutattak be minket egymásnak.
 S az miért baj, engem mindig öröm megismerni.”

„Feltaláltuk az aforizmát.”

„El akarok szívni egy cigit, mert nem jöttem rá a megoldásra.”

„A semmit miért nem lehet kijelölni?”

„Fészbukon nem lehetsz a barátod, de messengeren beszélgethetsz magaddal.” (copyright demKata)

„A fehér díszletes előadások mindig jók.”

„Túl szélesek ezek a vállak, ezeknek a székeknek.”

„Olimpiai bajnok úszó szerettem volna lenni, de mindig elmerültem.”

„Nyaktól felfelé nem őt díjazom a legjobban.”

„Azt hiszem, a fizika mindent megmagyaráz, kivéve a gyengébbik nemet.”

„S képzeld, még a bugyim is pöttyös.”

„Nem tudom, mi a válasz a kérdésemre... te tudod?”

„Hogy lehet ennyire összebeszélni és szét?”

„Ez szakmai beszélgetésen hangzott el? Mert úgy hangzik.”

„Nekem ne mondd, hogy én tudok valamit. Az én memóriámmal?”

„Én dolgozok, csak nem látszik, hogy intenzíven.”

„Az elsődleges oka annak, hogy hosszú: hogy hosszú.”

„Halok meg az olyan géptől, amelyiken rendesen megy.”

„Olyan kár, hogy így van az idő kitalálva, hogy nem férek bele.”

„Felhúztam a nadrágot, látjátok?”

„Mikor megjöttek a magyarországi igazgatók, megfagyott a hangulat.”

„Hol van Gábor?
 Nem tudom. De nem is akarom tudni.”

„Olyan jól érzem magam itt, az a baj.”

„Hát ne haragudjál már velem, na!”

„Rám vársz?
 Nem tudom, mire várok.”

„Élvezem ezt a maximalizmust. Mert tavaly bennem is volt ilyen, de elhanyagoltam.”

„Nem szabad engem alvás témájában kibontakozni hagyni.”

„Túlontúl szigorú maga-magához maga!”

„Nem sikerült kibontakoznom itt.
 Nem is baj.”

„A határon túliak sokkal tisztább szívűek.”

„Bocsánat, borzasztóan izgulok, hogy ne csesszem el.”

„Antigoné, de szar, hogy meghaltál!”

„Egy lángra kapott disznóból is kilopná a szart!”

„Kibírod. Ezt kibírod.”

„Beteg a kezed?
 Nem, nincsen.”

„Ne magunkról beszéljünk, mert az senkit nem érdekel.”

„Általában előadások után, mindig.”

„Fontosabb a gondolat, mint a vicc.”

„Zsombi, maradj még.
 Kicsit maradok.
 Még egy kicsit nyomjunk!”

„A görögök tudtak valamit. Már mindent kitaláltak, s most meg válságban vannak, milyen bénák!”

„Ha lenne példaképem, lehet, hogy te lennél.”

„Elvesztettem a fonalamat.”

„Mi az?
 Melyik?
 A sóhaj.
 Volt?”

„Van itt egy gyógyszer, úgy megenném...

 Valami hűlésre van.”

„Berúzsozom a szám, ha már nem kezdődik az előadás.”

Hetedik napi bacilusok:

„Nincs olyan, hogy normális élet. Csak élet van.”

„Akkor vegyük ki.
Ne, ne vegyük ki, inkább írjuk bele.”

„A kollibacisok, ha énekelnek, akkor kollindálnak?”

„Neked nincs kajajegyed, nekem sincs – legalább csináljunk egy jó tojásrántottát.”

„Mintha fel lennék akasztva egy falra, és nézném az életüket.”

„Szerettem a két főszereplőt, de a lányok is csinosak.”

„Vegyed fel a sálat!

 Hagyjad, van nyakam.”

„Hogy hívják ezt a Lőrinczágit?”

„Ha engem az uram halálba hajszolna, azt biztos nem élném túl.”

Finito és Bányavirág szakmain hangzott el:

„Az a kérdés, hogy hol kezdődik a plágium.” (SebestyénRita)

„Drága barátaim, a negyedórás késés miatt nem kellene szeressük magunkat!” (KovácsLevente, humorosan)

„KozmaA.: 8:01-kor szokott befejeződni az első felvonás, ehhez képest, most 8:15-kor fejeztük be.
BudaháziA.: De negyedkor kezdtünk.”

„Pontosan nem emlékszem, a kutyának az ötlete mikor született meg.
Benne van a szövegben!” (csíki színészek)

„Ezek a verses szövegek olyanok, hogy befejeződött az előadás, és utána öt percig én is versben beszéltem.” (Kovácslevente)

„A tegnapi nap a kuncogás jegyében telt.” (kicsien)

„Tartozunk Gyergyóremetének egy előadással.” (veressBerci)

„KovácsLevente: Frunzának most sikerült határidőre leszállítani az előadást.
budaháziAttila: Ez a városunknak (Csíkszereda) köszönhető, ahol mindenki csak addig marad, ameddig feltétlenül szükséges.”

„benedekÁgi: Most szerencsére nem folyt ki (a pálinka) az üvegből!
Zseka: És az amúgy is víz volt.”

„Most oda nem fért be a színész.” (sebestyénAba)

„Zseka: A játékuk olyan, mint a tietek?

veressBerci: Nem, egyáltalán nem.
Zseka: Akkor kezi csókolom!”

„Hol van Viola Gábor?
Ő csak az előadás időtartama alatt létezik. Kolozsváron színész, ez mindent megmagyaráz.” (csillala, panna)

„Nálunk most nincs nagyon szabadúszás. Földönfutás van.” (KozmaA.)

„Zsekáról az első dolog, ami eszembe jut, hogy megfogja a kezem és addig nem engedi el, ameddig el nem mondja, amit akar.” (BudaháziA.)

„KovácsLevente: Nincs vénasszony a társulatban.
 KozmaA.: De dolgozunk rajta!”

„KozmaA.: A felnőtté válásom óta...

 KovácsLevente: Az megtörtént?
 KozmaA.: Igen, februárban!”

„(...) s akkor megint figyelek a partnerre, persze mindig...” (KozmaA.)

„Giacomello, gyere közelebb, ne bújj a hátsó sorba, mint szoktál.” (KovácsLevente)

Hatodik napi bacilusok:

„Gondoskodó vagyok: vettem egy vizet. Ha reggel megiszom, helyrejövök.”

„Ő jó ember – rossz előadást nem csinálhat.”

„Ti be vagytok rúgva! Nézd meg Franciskát, milyen elvetemülten ír.”

„Miről dumáltok?
 Megváltjuk a színházat.
 A fotelből?”

„Fogy ki a piros. 

  Papír? 

  Nem, festék.”

„Lehetne erről is írni. Illetve kéne.”

„Lájkolom a lájkodat.”

„A világoskék az olyan napfényes-csütörtökös.”

„Addig egyedi, amíg nem látjuk még valahol.”

„Beültek a színházak képviselői: csupa negyven feletti férfi, velük szemben a sajtó képviselői: csupa negyven alatti nő.”

Guppi-szakmain hangzott el:

„Ha nem jöttetek rá, akkor elmondom. Ez a tér egy televízió akar lenni. Az előadás szappanoperaszerű jellegére próbáltunk utalni.” (GáspárikA.)

„Elmondom a kollégáknak is, ami rájuk tartozik.” (GáspárikA.)

„Ez a társulat azért alakult, hogy a diákok láthassák a fiatal tanáraikat a színpadon.” (KovácsLevente)

„Bevonjuk a próbafolyamatba az egyetemen tanulókat is, színészként, díszlettervezőként, dramaturgként.” (GáspárikA.)

„Mi nagyon jól érezzük magunkat az előadásban, rá is járunk, mint a mézesbödönre.” (GáspárikA.)

„GáspárikA.: Én nem akarom azt mondani, hogy a darab nem jó.

 Zseka: Ne is mondjad, me' jó.”

Ötödik napi bacilusok:

„Sok elvárással mentem be, s azokat mind felülmúlták.”

„Még nem olvastam el, de lájkolom.”

„Tudod, hogy Kötő bír téged?

 Tudom.”

„Még el kell teljen egy kis idő, amíg hiszek a blogunkban.”

„Hol ülünk?

 Nem tudom, mert a ti helyetek a függöny mögött van.”

„Elkaptam egy like-ot élőben!”

„A kézdivásárhelyiek szeretik ezt az előadást, ugye?

 Nem mondták.”

„Örömmel láttam, hogy nem felejtett és nem fejlődött a főiskola óta.”

„Várótermesek, várjatok!”

(a jó öltözetről) „Ezt a tippet szoktam hordani, de ezt is csak a fejemben.”

„Nem vagyok álmos, csak rég nem aludtam.”

„Nyári levegő kell egy fesztiválhoz, nem ilyen kib...tt hideg, mint most.”

„Remélem, elfelejtették a nevemet azóta.”

„Melyik a két színésznő közül? A dundi vagy az egyenes?”

„Andi itt a pitbull.”

„Ezt nem tudom elképzelni. (Lehet, hogy túl sok könyvet olvastam.)”

„Ki kacag és min?

 Lehet, hogy én voltam, csak nem vettem észre.”

„Én ha ennyit dolgoznék, utána meg kéne igyak egy sört. Viszont ha sok sört iszom, utána nem érzem úgy, hogy kéne egy kicsit dolgozzak.”

„Lent vagyunk már a kajában.”

„Annyira tetszett, ahogy beszélt, biztos nem színész.”

„Nagyon finom ez a süti, mintha friss lenne.”

„Olyanok itt az előadások, hogy a feléig bírom, s aztán akár ki is mehetnék.”

„Ha túl sok mindent értesz nappal, nem érted este az előadásokat.”

„Már leszívtad vagy most szívod?”

„Azért hívják note-booknak, mert nem »kicsi laptop«.”

„Egy fesztiválon az ember már nem nézi...”

„Nem tudom, hogy hogy látom.”

„Már szaunáztunk együtt, láttam a mellét.”

„Nem tudok én ilyeneket csinálni, csak beleszólok.”

Előadáson hallottuk:

„Valaki nevet: beültetett néző!”

„Te tűzi pattanás!”

„És ha milyen színű?”

„Ki van sétálva!”

„A hullák se finganak ennyit.”

„Azért tartottak szünetet, hogy összeszedjék közben a labdákat.”

Negyedik napi bacilusok:

„A hétvégére már monitor se kell neki, hogy így röhögjön.”

„Biborka, ne szólj közbe, nem órán vagy!”

„Szeretünk szép, fiatal testeket nézni.”

„Minden halál után van egy kis pukkanás, ezt biztosan éreztétek már.”

„Amíg hangolok, nem mondok el semmit, mert akkor nem tudok hangolni.”

„Zseka: Csak úgy eszembe jut, hogy a '80-as években, a kollokvium második kiadásán, a szakmai beszélgetések teltházzal mentek. 

Kötő: Mert a fele besúgó volt...”

Harmadik napi bacilusok:

„Kicsit későre halt meg.”

„Olvasd el ezt a mondatot! Főleg az elejét és a végét.”

„Zavar, hogy kacag? Rászólok, nem probléma.”

„Ezt nem értem. Miért merül a laptop, amikor töltődik?”

„Tegnap annyi elhanyagolt sör volt...”

„A kicsi stúdióban? Nem, a rendesben.”

„Írtam egy novellát. Annyira unalmas volt a vonat.”

„olyan kifejezések, amit használnak a színházban, mint jelenlét, vagy akármik...”

„Nem tudtam még átgondolni a kollokvium utáni életem.”

„Ma kétszer virágzott a lelkem.”

„Te még akkor élni fogsz. Te olyan fajta vagy.”

„Szerintem a drámaírók utálják a mozgáselőadásokat.”

„Oké, nincs benne pocakjuk a pasiknak, mint nekem, de attól még nem egy jó előadás.”

„Túl érzékeny vagy ehhez a szakmához.”

„Az m a legdrámaibb betű.”

„Mi történt a II. felvonásban? Semmi. Volt egy fényváltás.”

„Úgy kacag, mint valaki. De ki?”

„A cukorka öltözött hozzám.”

„A szállodában meg akarnak fingatni. A tegnap káposztát adtak, ma meg babot.”

„Úgy a barátom, hogy ő ott él, s én itt.”

„Nézem a betűket, de még mindig nem egy mondat.”

„Mit adtok elé? Fogtok-e vetkőzni?”

„Ma este hazamegyek. Jobb lesz.”

„Ne vagánykodjunk, érveljünk.”

„Az őszinteség is csak egy retorikai stratégia.”

„Hát van nekem időm erre?”

„Nem pofozzuk fel a mondatot?”

„Asszem lenyeltem a szopnivalót.”

„A rovatok születnek. És meghalnak.”

„A fotót azt az izéhez kéne tegyed.”

„A kollokvium a második Kisvárda.”

„Kéne olyan újságot csinálni, mint a zenélős képeslapok. Tudod, kinyitod s szól a kolli-rádió.”

„Ha nagyon éhes vagy, ehetsz most is... de inkább csináljunk meg előbb két újságot...”

„Miért van itt Zalán Tibor?!”

„Andi mindig igazat mond. (Legalábbis mikor sérteget.)”

„A legutóbbi kollokviumon Discoveryt, az aradi fesztiválon Herkulest néztek. Csak el ne jussunk a héten az Acasă-ig.”

Teibele-szakmain mondták:

„A zsidó színházban három zsidó van: az igazgató, a felesége és Maia Morgenstern. A színészek többsége nem is tud jiddisül, de folyékonyan beszélik a nyelvet.”

„A Teibelét sokszor játszották, meghívásokat is kapott, bár hivatalos bemutató még nem volt, mert én sem értem rá, és ők sem.” 

(Szabó K. István)

Második napi bacilusok:

„Összeharapta a hátam! De be se mutatkozott, érted?”

„Köszi a segítséget! Nagyon szívesen, ezért vagyok.”

„Teljesen más az agyatok, mint nekem. Ez jó vagy nem?”

„Igazad van! Megjegyzem, s akkor nekem is igazam lesz.”

„Üdvözöllek a Likeollokviumon!”

„Valakit kihúzhatok? Dugaszból.” 

„Lyukaszd ki a kádat.” 

„Ha túl sok a szín, azt már nem szeretem.” - előadásképek nézegetése közben

„Hallottad? Fesztivál alatt wc-re akart menni.”

„Itt van két férfi, s mégis én kell döntsek. Milyen dolog ez?”

„Kíváncsi vagyok, hogy mi a véleményem.”

„Lehet, hogy fogok velük dolgozni, s akkor inkább ne...”

„Úgy képzelem el őket, mint két székelylandes a színpadon.”

„Nagyon jó a szöveg, csak szöveg, nem színház.”

„Már elkezdődött, csak még nem tudják.”

„Én utálom a médiát, de szeretem nagyon Gyergyót.”

„Nem hallottam elég pletykát róla, hogy tudjam, hogyan játszik.”

„Az a kérdés, hogy mi rosszabb: a félmegoldás, a rossz megoldás, vagy hogy nincs megoldás.”

„Jézus Krisztus biztos nullás vércsoportú volt, azért adhat mindenkinek vért.”

„Nem voltam facebookon egy hete!”

„Nem rajtam, rajtad röhögnek.”

„A munka fontos, de az alvás fontosabb.”

A fesztplakátra asszociálták:

tánc

Kőmíves Kelemenné

menstruáció

glettelés

erő

Ágnes asszony

törés

Leonce-szakmain hangzott el:

„Tünde elhitette velünk, hogy együtt csináljuk a koreográfiát. Aztán kiderült, hogy mégsem.”

(szotyoriJózsef)

„Az erdélyi színész nem arra van felkészítve, hogy egy nagy futás után énekeljen... két szólamban.”

(diményLevente)

„Amit nem tudtok eltáncolni, azt majd elmondjátok.”

(szűcsKati)

„Kísértet járta be Európát, a kommunizmus kísértete. Most meg azt mondhatnánk, hogy kísértet járja be Kelet-Európa színházait, Büchner kísértete.”

(KovácsLevente)

„Bocsánat,  de ha most nem szólok közbe, majd csak bólogathatok...”

(szűcsKati)

„a kimondhatatlan nevű ifjú hölgy (Dorota Maslowska)”

(KovácsLevente)

Első napi bacilusok:

„a színpad innenső és onnansó oldalán”

„Sugározza belénk a fesztiválhangulatot.”

„Én vagyok alacsony vagy a mikrofon magas?”

„A fesztivál október 6-ig tart és húsz társulatot láthatunk” - Markó Attila így tudja

„(...) hogy a szakma találkozzon és váltson ki puszit” - a kollokvium rendeltetéséről

„Me, fiacskám, kapjad fe' gyorsan a pungát!” - a gyergyói megnyitó pillanatában Szentgyörgyön, az állomáson

„Fejből tudsz html parancsokat, és nem tudod, hol az ű betü?” - K.B.G.