Tamási Áron Színház, Sepsiszentgyörgy
Sok szép pillanat Lúz (Derzsi Dezső) és Sik (Nagy Alfréd) kettőseiben. Például szívszorító, ahogyan Sik sorozatosan át szeretné verni Lúzt.
A hölgy játéka elcsúszik a fiúkétól, nincs letisztulva a karaktere, a gondolatai értelmet sugallnak, a játéka viszont butácska nőre vall. Paradox léte nemcsak a nézőt, hanem önmagát is összezavarja.
Azzal, hogy Sikeres férfi megkapta a nőt, lényegében tudatosan visszatért a kiinduló helyzetbe. Megint mindent megkapott, amit akart, megint nincs miért élnie. Akkor most megint meg akarja majd ölni magát?
A két férfiszerepet játszó színészt meg lehetne-e cserélni, úgy is működne?
Már az szerencsés, hogy háromszereplős darabot látunk színpadon. Az egyszerű díszletre és a fiúk hiteles játékára tereli a figyelmet. A két egyforma „öngyilkos-jelmez” erőteljesen jelzi, hogy a két szereplőnek ugyanaz a belső konfliktusa.
Az előadás íve jól követhető, a kezdeti alaphelyzetből visszajutunk az alaphelyzet előtti szituációba: az úszni nem tudó megfullad, az úszni tudó pedig „úszik tovább” a következő instans trófea után.
szaffi
A jól kitartott pillanatokat leginkább. A folytonos jelenlétet. A szöveg iránti figyelmet.
Szerettem a zöld színt.
bréka
Az előadás végig önmagáról beszél, ezt jelképezi a keret is. Színházban színház, amit nagyon szimpatikusnak tartottam. Volt egy ilyenfajta kísérlet Zsótér Médeájában is.
Szerettem a szentgyörgyiek előadását, végtelen jó humora van. Öröm volt látni ezt az intellektuális ping-pongot.
A minimalista megjelenés hihetetlenül gazdag színészi játékot tett lehetővé. Zalán (a rendező) jó helyzetbe tudja hozni a színészeket. Például Alfréd ránézésre nem egy macsó, de teljesen hihetően elő tudta adni.
Nagyon jó ötlet, hogy a két fiú egyformába volt öltözve. Jó, hogy rövidebb a Dezső nadrágja, kiemeli a karakter szerencsétlenségét. Az apró nüanszok nagyon ki voltak találva, segítették, gazdagították a játékot.
szűcsKati
Nagy Alfréd mimikája, ami tükrözte, mire gondol, miközben öngyilkos társa meséli, hogy mennyire szerencsétlen az élete. Derzsi Dezső megfulladási jelenete tetszett a legjobban, amit a közönség csak Alfréd távolba tekintéséről ismer föl. Tetszett, hogy volt íve az előadásnak, amit lehetett követni. Hogy végül a vesztes örök vesztes maradt, és az örök győztes ismét elnyerte trófeáját.
biborka
Szerettem ezt a színház a színház színházában dolgot. Kicsit oldja a „helyzet komolyságát” a tudat, hogy ők maguk is drámai hősökként fogalmazzák meg identitásukat, kellő öniróniával vezetve le a létrejövő feszültséget.
kicsien
Dicséretes a két színész test-humora: nem a szavak erején nevetek, hanem a testük által megformált jelentések ízén. Kifinomult a fiúk humorérzéke (az alkotók mellett Mrożeknek is dicséret jár), nem meglepő, hogy komoly mondanivalót rejtegetnek poénjaik. Emberközeli az előadás problematikája, Mrożek drámáját nem eszi az idő, s ha mégis beleharapna, talán beletörne a vasfoga, vagy mije.
lőrinczági
A szöveg került előtérbe. Nagyon aranyos volt a státusjáték a bárszékekkel. A darab dramaturgiája csupa közhely, de a közhelyek halmozása éppen azok ironizálását eredményezi. A kapcsolat felvétele és fenntartása nem föltétlenül kötődik a szemkontaktushoz, a szereplők között sokkal inkább egy intellektuális kapcsolatteremtés működik. Beszél, hallgat, reagál.
KovácsLevente
Sok szép pillanat Lúz (Derzsi Dezső) és Sik (Nagy Alfréd) kettőseiben. Például szívszorító, ahogyan Sik sorozatosan át szeretné verni Lúzt.
panna
A két lengyelül beszélő szegény román c. előadásra emlékeztetett: mindkettő „végigbeszélt” előadás. Míg A lengyel-ben az ember egy idő után úgy érzi, nem kap levegőt a nagy mennyiségű elhangzó beszédtől és kiesik az előadás áramából, itt egy percig sem lehetett elkalandozni. Pedig nem is akármilyen beszélgetésekről, hanem mélyreható eszmefuttatásokról van szó.
Az alaposan kidolgozott, apró gesztusok – már a tér méretéből adódóan –, a finom reakciók teljesen kitöltötték a teret, és életre keltették a metafizikai eszmefuttatásokat. Gyönyörű volt Nagy Alfréd megszólalás előtti pillanata, ahogyan néhány szinte észrevehetetlen gesztussal, arckifejezéssel felvezette a csend megtörését, illetve Derzsi Dezső vízbefúlásának látványa – Nagy Alfréd arcán.
fanni
Nincs eleje a darabnak. In medias res: túl hamar elkezdődik a szöveg, még mielőtt volna szituáció, ezért nehéz ráhangolódni, menni vele. Aztán lemegy jó pár oldalnyi szöveg, mire megszületik a helyzet. Emiatt Lúz kezdőmonológja nagyrészt általánosban megy.
panna
A zene kicsit más kategória, mint az előadás.
szaffi
Szerintem szájbarágós volt a fiúk egyforma ruhája, a Dezső rövidebb nadrágja pedig túl kézenfekvő kifejezője a bohócságnak.
Zalán Tibor
A negyedik sorban megszólaló telefon. Kíváncsi vagyok, hányféleképpen értelmezhető az, hogy „kérem, kapcsolják ki mobiltelefonjaikat", vagy ez ugyanaz a személy, aki minden előadáson ott van, cserélgeti a csengőhangját, és nagyon fontos ember?
bréka
A történetet egy komikus és egy tragikus színész játssza. Hol máshol lenne a helyük, mint egy színpadon? De Csiki Csaba díszlettervező olyan színpadra tette őket, amelynek színpad voltához semmi kétség nem fér: díszes barokk portál és vörös függöny. Az ötlet rendben van, de a szemem sehogy sem tudja összeilleszteni ezt a látványt a konkrét előadás látványának stílusáéval.
fanni
Míg a két férfi karaktere mélyebbről volt felépítve, és így átütőbb volt az előadásmódjuk is, addig a hölgyet alakító színésznő játéka valamivel felszínesebbre sikerült. Ezért azt a benyomást keltette, hogy karaktere kevésbé fontos társainál, holott lényegében ő lenne a kulcs a másik két szereplő lélektaniságának megértéséhez is.
kicsien (/szaffi, biborka)
A groteszkség nagyon elhalványult az előadásban, játékmódban. Hiányoltam a mrożeki abszurdot az előadásból.
Zseka
A hölgy játéka elcsúszik a fiúkétól, nincs letisztulva a karaktere, a gondolatai értelmet sugallnak, a játéka viszont butácska nőre vall. Paradox léte nemcsak a nézőt, hanem önmagát is összezavarja.
lőrinczági
Azzal, hogy Sikeres férfi megkapta a nőt, lényegében tudatosan visszatért a kiinduló helyzetbe. Megint mindent megkapott, amit akart, megint nincs miért élnie. Akkor most megint meg akarja majd ölni magát?
kicsien
A díszlet (barokkos, stilizált színpad), a jelmez (többnyire a 60-as évek megidézése), a zene (bécsi klasszicizmus), a kellékek (21. század) együttesét nem értem. Nem teremt eklektikus hatást, és a különféle választások nem nyernek értelmet. A zene, díszlet, térhasználat elemel, a játékstílus viszont realista. Akkor most mi van? Vagy az a lényeg, hogy nincs lényeg és nem kell kérdezni?
panna
A Sikeres férfi vesztett a státuszából, ahogyan – erős, érzelemmentesült ember létére – egy idő után próbálta együttérzéssel hallgatni a Sikertelen szőke férfit. Bólogatásai, gesztikulálásai által a Bukott cimborájává vált, még ha látszólag is. Egy ilyen filozófiai gondokkal küszködő embernek ne legyenek cimborái...
hczsombor
A két férfiszerepet játszó színészt meg lehetne-e cserélni, úgy is működne?
szaffi
Hogyan esik választás egy drámára, a szöveg keresi meg helyét vagy egy gondolat indul el és találja meg a színdarabot? A darab által sugallt minta felé halad a társadalom, a két szélsőséges és egymással szembeállított embertípus felé? Egyáltalán kell-e ebben keresni a választ, vagy már túl vagyunk ezen a belátáson , ezért tovább kell menni az előadással és inkább a karakterekben felsejlő kérdésekkel kell foglalkoznunk?
bréka
Van olyan ember , aki öngyilkos akar lenni, csak azért, mert nem sikeres? És a sikeres azért, mert minden sikerül neki? Tényleg el akarná mondani akár többször is, hogy mennyire szerencsétlen?
biborka (Mrozeknek)
A fiúk jelmezének indiszkrét zöldsége milyen kapcsolatban áll a karakterekkel?
lőrinczági
A steril gondolatiság – lehet eléggé színházszerű?
zsandi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése