"Bejöttek ide a mi szobánkba"

Kistehén minimál: lehúzott hangerő, lecsendesített kedélyek, visszafogottabb pörgés. Vicces, kedves, jóleső.

A Petőfi Rádió (MR2) elindított egy programot, amely arról szól, hogy a mára már híressé vált 8-as stúdióban mindenféle zenekarok lépnek fel, kötelezően akusztikus felállásban zenélnek, a hangerő csak ritkán haladja meg a mártúlsok szintet, a cipőnket sem fogja letaposni az őrjöngő tömeg és nem is öntenek nyakon egy üveg sörrel, mint egy megszokott koncerten. Nehéz megmozgatni az embereket, de talán még nehezebb leültetni őket egy székbe és mégis jó hangulatot teremteni, elérni azt, hogy énekeljenek, tapsoljanak, csettintsenek. A székben ülve. A Kistehén zenekar ilyen 8-as stúdió ízű koncertet hozott Gyergyóba: két gitár (az egyik hamar megunta, hogy pengetik, a második dal közben elpattant egy húr) és egy nagybőgő.  

Karakterelemzés:

Kollár-Klemencz László (ének, gitár): móka Miki, humor Herold. Zenésztársaival csipkelődik, s néha úgy énekel, mintha viccet mesélne. A mikrofon előtti mozgása Ray Charlesra emlékeztet: kileng, mint a metronóm-óra.

Vajdovich Árpád (basszusgitár, ez esetben nagybőgő): letörölhetetlen a mosoly az arcáról, ha jól érzi magát a színpadon. És jól érezte.

Bujdosó János (ének, gitár): képzeljetek el egy gitárost, aki ül a szoba sarkában egy széken, az ablakon besütő napsugár megvilágítja őt és a hangszerét, és csak zenél, zenél. Jani  csendes, de robban.

Az akusztikus koncertek legnagyobb buktatója, hogy könnyen unalmassá válnak. A Kistehén minimál a koncert teljes ideje alatt tartotta a hangulatot, annak ellenére, hogy éjszakába nyúlt a produkciójuk, egyszer sem ásítottam.

U.i.: Koncert után besurrantunk, hogy aláírást kérjünk tőlük, hogy mindenki hazavihesse emlékbe. J

csillala