a IX. Nemzetiségi Színházi Kollokvium lapja, Gyergyó (2011.09.30-10.9.)
„Minden művésznek normális foglalkozású pár kéne, mondjuk egy bankár.”


Két lengyelül beszélő szegény román

Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulat





Dzsina és Parcha drog hatása alatt hallucinálnak, és az a mi számunkra is érzékelhető. A profi fény- és hangtechnika  olyan hangulatot teremt, ami előkészíti a záróakkordként érkező Furazolidon „szénszállító” hajót. Az elektronikus zene és a călușari hipnotikus ritmusa révén mi is részesei lehetünk a hallucinációnak.
fanni

A szöveg izgalmas, adja magát, csak jó kezekbe kerüljön. Dorota Maslowska ért ehhez a világhoz, reálisan ábrázolja a hallucinált világot, hisz saját bőrén tapasztalta meg az „utazás” élményét, a drogok kreálta világot, míg Varsó szipósnegyedében lakott. Nagyon jó László Csabika játéka, sőt, mi több, viszonyítási pont az előadást illetően. Az ő leülésével együtt ül le az előadás is.
KovácsLevente, szűcsKati, Zseka
                          
Jónak tartottam, hogy a stúdiótér nem hagyományos színpadként és nézőtérként szolgált. Körbeültük a játszóteret, így minden szögből végigkövethettük, hogyan utazik két fiatal drogos a saját hallucinációs világában.
biborka

A căluşaros hagyomány megidézése erősíti és ellenpontozza a románokról alkotott lengyel/európai véleményt. Tehát a László Csabika leüléséig és a căluşaros zárókép pillanatában erős színészi jelenlétről, feszes jelenetekről beszélhetünk. 
béresLaci, Szabó K., Kövesdy

A szöveg már önmagában dicséretet érdemel. A két főszereplő játéka nagyon erős, képesek megtartani a szöveget (már ameddig...). Az előadás első felében kétségkívül ennek köszönhetően jön létre valamiféle ív. Nyomasztó előadás születik, amely nem hogy unalomba, sokkal inkább valamiféle pszichedelikus látomásosságba ringatja a nézőt.
kicsien

Örvendetes dolog, hogy ezt a szöveget színpadon láthatjuk, „felpróbálhatjuk”. Benedek Botinak el is hisszük, hogy teljesen szétszívta az agyát, bár egy idő után – a józanodás pillanataiban – visszavehetne a lendületből. A zene fiatalossá teszi és támogatja a fenegyerek Dorota Maslowska darabját, már-már díszlet- vagy szereplőszámba megy. A rendezés egyik pozitívuma a tér, vagyis hogy „bennünk játszanak”.
szaffi

Az elgondolás, a téma nagyot csap, kirajzolódik a külföldiek képe a románokról, a rendező ezzel a koncepcióval játszik, és úgy fűzi a szálat, hogy a vulgaritás ne legyen kellemetlen, illetve a nézőhöz közeli színészek játékának intenzitása ne okozzon fájdalmat.   
lőrinczági



A szöveg izgalmas, adja magát, csak jó kezekbe kerüljön. Dorota Maslowska ért ehhez a hallucinált  világhoz, reálisan ábrázolja ezt a világot, hisz saját bőrén tapasztalta meg az „utazás” élményét, a drogok kreálta világot, míg Varsó szipósnegyedében lakott.
Nagyon jó László Csabika játéka, sőt, mi több, viszonyítási pont az előadást illetően. Az ő leülésével együtt ül le az előadás is. 
                                                 Kövesdy, szűcsKati, stb.

A căluşari-os hagyomány megidézése erősíti és ellenpontozza a románokról alkotott lengyel/európai véleményt. Tehát a László Csabika leüléséig és a căluşari-os zárókép pillanatában is erős színészi jelenlétről, feszes jelenetekről beszélhetünk.     
                                                     béresLaci, Szabó K., Kövesdy





A  tér ellenére is ásításra áll néha a szám, pedig sokat-sokat pörögnek, kiabálnak, csúnya szavakat, szóval minden megvan, hogy éber legyek, mégsem, mégsem. Külső pörgés, belső űr – vagy kávét kellett volna innom?

szaffi

Szeretjük a szöveget, de húzni azért nem ártott volna belőle. A szöveg már önmagában elég súlyos, erre még ráerősít a rendezés, amely felerősíti és képileg is megfogalmazza a szöveg pszichedelikusságát. Igazából azon bukik el az előadás, amiben a legerősebb lehetne. Elfárad a saját súlyától. A színészek már nem képesek megtartani a játékukkal a szöveget, és egy idő után leül az előadás. Ezen még a „csilingelő nadrágú” táncosok hirtelen és lényegében indokolatlan betoppanása sem segít. Sőt...
kicsien

Az előadásból hiányzik egy fontos elem: a dramaturgi utómunka, a húzás. Emiatt egy idő után  leül a darab, mivel a körkörös, cikázó szerkezet ismétli önmagát, és ez időnként kihúzza a színészi jelenlét lába alól a talajt. Moldován Orsolya játéka sem túl sikerült. A részeg nő figurája, a második utazás kapcsán és a punnyadás egyidőben jelentkezik, szóval a nem éppen eltalált színészi játék és az előadás lapos része kölcsönösen rontja egymást.
Kötő Jóska bácsi, KovácsLevente, Kövesdy

Nem tetszett a căluşar, ahogyan Gina dala sem. A ritmus visszaidézése ugyanis nem állította helyre a darab „kisugárzását”, sokkal inkább a ráerőltetés impresszióját keltette. 
szűcsKati stb.

Akadt kevésbé izgalmas jelenet, amit már egy idő után nem is tudtam követni. De nem feltétlenül azért, mert a darab nem egymást követő jelenetekből állt, amelyek olykor a múltban, vagy éppen a jelenben játszódtak. Egyszerűen nem fogott meg néhány színész játéka.
biborka


Nincs íve az előadásnak, több jelenet lassú, szaggatott.
lőrinczági

Az előadásban – a rendezés szándéka szerint – nem történik meg semmi: nem csattannak el a pofonok, nem hal meg a László Csaba formálta sofőr. Konkrét történések híján mesélés van, a színészek pedig őrületes tempóban, helyenként érthetetlenül mondják végig a hosszú szöveget. A közel kétórás előadás körülbelül a felénél annyira egyhangúvá válik, hogy érezni kezdjük a kellékraktárból előkerült ülőalkalmatosságok kényelmetlenségét.
fanni








Azt hittem, hogy elfogy a fény, erre meg beront, szabályosan beleköp a levesembe egy román tánccsoport, aki căluşari-t táncol – virtuóz tánc, nehéz, minden elismerésem...csakhogy ide? A címben megjelenő nemzetiségre tényleg valaki így asszociál szabadon, hogy néptánc? Aucs! Vagy csak én nem értem?

szaffi

Tényleg ez a véleményük például a lengyeleknek a románokról??
biborka

Az előadás végén megjelenő, román népviseletbe öltözött férfiak tánca más műfajt robbant ki, az előadás impulzív hangulata a tetőfokára hág, azonban az erős műfajváltás hatásvadászat  gyanúját kelti.
lőrinczági

A mellékszereplőket alakító Tollas Gábor és Moldován Orsolya az előadás elejétől  színen vannak  (a játéktér két átlós sarkában állnak) és figyelik a történéseket, de csak jóval később, körülbelül az előadás felénél bújnak megnevezett, azonosítható szerepbe. Milyen körülmények között lehet a színészt  instrukció nélkül, illetve „tétlenül hagyni” a színpadon?
fanni

1 megjegyzés:

  1. "A címben megjelenő nemzetiségre tényleg valaki így asszociál szabadon, hogy néptánc?" szaffinak:
    Nem így asszociál szabadon, hogy néptánc. A kalusárok tánca eredetileg tisztító, gyógyító hatással bírt,a hagyomány szerint ezzel a tánccal gyógyították a tündérek hatása alatt állókat :). Vagyis hát más szóval a "megszállottakat", bármit is értünk ezalatt, akár drogot is.
    köllő kata

    VálaszTörlés