A fesztivál könyvbemutatóknak is helyet ad, a teadélután Kötő József színháztörténész kötetének ismertetésével bővült, akivel Bonczidai Éva beszélgetett. A könyv alcíme „Közhasznú esmeretek tára”, amelynek természetesen funkciója is van, a beszélgetésen kiderült, hogy ez a kötet nem egyfajta lexikon, hanem a két világháború közti időszak politikai hátterére is kitér, az író a színészek emigrálásáról is értekezik, az őket ért különféle hatásokat is bemutatja.
Kötő József a színészek életútja mellett más színházi alkotók pályáját is körvonalazza, akik együttesen határozták meg a korszak színházi világát. A kötetben több mint kétszáz színészportré, grafika jelenik meg, ez is hozzásegít ahhoz, hogy az olvasó közelebb kerüljön a 20. század első felének viharaihoz, történelméhez. Bonczidai Éva szépen ecsetelte Kötő József írásának fontosságát, amelyre az író frappánsan reagált: „Ha nem lennék az élettől edzett, elpirulnék.” A beszélgetés során fény derül arra is, hogy a könyv elemzi a két világháború közti színházi alkotók sorsát, hős mivoltukat, hiszen – az író elmondása szerint – önellátó módon kellett létezniük, ehhez bónuszként járult a kisebbségi létérzés.
Kötő József kiemel pár jelszót, amely szerint alakítanunk kell életünket – pontosan hármat: egyetemes, erdélyi, magyar. Azonban ezeket a szavakat folyamatosan újra kell tölteni jelentéssel, mert az értékek állandósága mellett változékony faktorokat is tartalmazhatnak, amelyek felismerése nyitott szemeket és befogadó tüdőt igényel.
A színháztörténész végül Györffy István néprajzkutató gondolatát idézi: „Sosem arra kell válaszolnunk, hogy mit kaptunk, hanem mit adtunk az egyetemes kultúrához.” Hangsúlyozza a globalizáció fontosságát, amelyet a javunkra kell fordítanunk és a saját értékeink hozzáadásával bővítenünk az egyetemes kultúrát.
lőrinczági
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése