Bukaresti Zsidó Színház
A zsidó ember, a zsidó vallás elítéli ezt a lányt, vagy nem?
Utolérhetetlen, amit a főszereplőnő Teibele alakításában végigcsinál. Lenyűgöző a játéka, ennél az előadásnál főképp neki köszönhetően a katarzis közelében járunk. Nagyon tetszik Teibele „faliórája”, amely kitágítja az időt és teret az illúziók és démonok világába. Mitikus térben vagyunk, mitikus időt élünk, szatírszerű álistenek és istennők sejlenek fel és közben szakrális háttérnek ott van a zsidó vallás és hagyomány, ami Teibele hite mellett bizony profánnak tűnhet. A földi és másvilági, a reális és irreális, a nappal és éjszaka az álom és a szerelem révén kapcsolódik össze nagyon szépen és tart tükröt akár a mai ember elé is – amikor ott az álmom és valóra válik, nem látom. Eltalált a zene és a díszlet, és számomra izgalmas a nyelv, éberen tart, hogy ritkán hallott, idegen.
szaffi
Fontos és dicséretes, hogy a zsidó színház nem külföldi darabot tűz műsorra, hanem olyan előadást készít, amely a saját kultúráját, vallását, mitológiáját tematizálja – a saját nyelvén.
KovácsLevente
Tetszik a mindent átszövő következetesség, ami nem köti gúzsba az előadást, de lépten-nyomon fel-felbukkan, és hálóként összetartja a produkciót.
fanni
Like: nyelv, téma, szöveg, órák és kalapok.
bréka
A Teibelét alakító színésznőnek (Alexandra Fasolă) hiteles volt az alakítása. Szinte egy szavát sem értettem, mivel jiddis nyelven játszott, de mégis átjött. És az egész előadás.
biborka
Csodálatos színésznőt láthattunk a főszerepben. Azt mondják, pályakezdő, de nem látszik rajta – a jó értelemben.
KovácsLevente
Alexandra Fasolă ízlésesen és érzékenyen jelenítette meg a vágyat és az érzékiséget, nem éreztük kínosnak vagy taszítónak, hogy a szereplőt intim helyzetben látjuk.
szűcsKati
Nehéz nem szeretni. Gyönyörű mozgás, erős színészi játék és jelenlét jellemzi az előadást. A díszlet már a legelső pillanattól nyilvánvalóvá teszi, hogy ennek a történetnek sem a tere, sem az ideje nem köthető egészen egy reális világhoz. Sokkal inkább valamiféle időn kívüli, szakrális (nem föltétlenül vallási értelemben vett) tér jön létre. A mágia, a vallás és a szerelem tere.
kicsien
A másikról szól és rólam; gondolkodik és érez; stilizált és konkrét; egyszerű és árnyalt. Nem billen semerre. Mesés és valóságos – a hiteinkről szól, hogy azokon keresztül nézünk. Azt látunk, amit láttat velünk néző szemünk vagy a másik ember, a színházban a színész. Ezért sem baj, hogy tematizálódik a színház (az alakoskodó-jelenetben – kicsien). Technikai kérdés is, hogy megtudjuk, mi Alchonon foglalkozása – ami nem mellékes, de nincs is túllihegve.
Nem baj, hogy a haldoklás-jelenetben maszkok vannak (bréka): azt jelzi, a lány ekkor távol van már a rabbiktól; azaz új szerepet töltenek be a maszkok, amiket az egész előadás sokrétűen használ. Az is érthető, hogy az óracsörgés miért jön hangfalakból (fanni) – technikai oka is lehet (időzíthetőség), de a bekattantság, az idegenség auráját is közvetíti.
Látványban is telitalálatok: a fémes háttér a kerek réssel, a nászi ágy, ami ravatal is, a szarvas-kalap, a színvilág.
Sztem.
zsandi
A viszontagságos és szélsőséges körülmények ellenére – rendszerint nagyon kevés a „hazai” (bukaresti) közönség, valószínűleg az előadás nyelve, a jiddis miatt, amit a nem zsidó színészek nem ismernek, csak a színpadon beszélik... – költőien, világosan felépített előadás született.
KovácsLevente
Zavaró volt a román felirat olvasása, inkább figyeltem volna végig a színészekre.
biborka
Az egészből az álarcos, mókázós, iszogatós jelenet kissé kilóg. Nem érzem olyan erősnek, mint az előadás többi részét, hiányzik belőle az a fajta rejtett miszticizmus, ami a többi jelenetben szinte állandó jeleggel jelen van. Itt sokkal konkrétabban, valamiféle népi hagyomány megidézéseként jelenik meg, és ezzel kicsit visszarántja az előadás világát a hétköznapiságba.
kicsien
A maszkok a végén.
bréka
Miután engedték a gyertya fényének a maga tárgyiasságában, hogy minden mesterséges világítás nélkül egy szál (vagy két szál) magában érvényesüljön a színpadon, illúzióromboló volt a saját hangjuktól megfosztott ébresztőórákhoz a hangfalakból szolgáltatott csörgés.
fanni
Nem feltétlenül tetszik, hogy Teibele talán erotikus álmot látva vonaglik az ágyon – lehet, hogy kevesebből is megérteném, hogy mi a szitu. Ez a fajta vergődés számomra akkor is sok, amikor Teibele újdonsült férjét várja és a vederből hamut keneget magára.
szaffi
Nem sikerült szándék szerint eléggé „elemeltté” tenni az előadást.
szabóKá (István), a rendező
A zsidó ember, a zsidó vallás elítéli ezt a lányt, vagy nem?
szaffi
A Teibelét sokszor játszották, meghívásokat is kapott, bár hivatalos bemutató még nem volt, mert én sem értem rá, és ők sem.
szabóKá (István)
Milyen befogadást nyerhet ma a nézőktől egy hagyomány, hitvilág megjelenése a színpadon, egyáltalán tart-e kollektíven valamilyen szinten a nézőközönség – vagy a befogadóképesség még nem jár a jelennél, de már nem érzi, hogy köze lenne a régihez sem? Milyen befogadói attitűdökkel nézünk színházat ma, a színháznak figyelembe kell-e ezt vennie, hol tart a mai néző befogadóképessége, s mindenek tetejébe: mit is jelent a hazugság?!
bréka
A zsidó színházban három zsidó van: az igazgató, a felesége és Maia Morgenstern. A színészek többsége nem is tud jiddisül, de folyékonyan beszélik a nyelvet.
szabóKá (István)
Miért az óra, miért a kalap? S baj-e, ha nem pontosan tudjuk? Az lenne baj, ha pontosan tudnánk? Igen; igen. (?)
zsandi
Az előadás csak apropó: a romániai zsidó kisebbség a családon és a vallási szertartásokon kívül nyilvánosan valószínűleg csak a színházban hallja az „anyanyelvét”. Emellett az Állami Zsidó Színház kizárólag zsidó témájú előadásokat tart repertoáron. Kiváncsi lennék, mit jelenthet az ő számukra a színház?
fanni
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése