Cervinus Teatrum, Szarvas (HU)
Szimpatikus a díszlet.
A csehszlovák írók világának humorát idéző, irodalmi színfoltja a kabaré műfajának. A szünet is olyan volt, mintha poén lenne: simán belefért volna viccként is. (Zseka: „Viccnek jobb lett volna.”)
Mindenképpen elismerést érdemel a színészek játéka. Nem könnyű feladat szinte percenként karaktert váltani, főleg úgy, hogy ezek a karakterek, minden poén ellenére, meglehetősen sarkított és ellentétes figurák. Bár többnyire csak a legjellegzetesebb jegyeket használják az egyes figurák megformálásánál, a játék könnyedsége miatt nem tűnik klisészerűnek a megközelítés.
Ez nem színházi előadás, hanem egy szlovákiai stand up comedy show magyar változata. Ami már azért is szomorú, mert ha tudnám, hogy a produkció improvizatív módon jön létre és a színészek virtuóz módon fognak benne brillírozni, akkor TALÁN el tudok tekinteni a magáért való üres poénoktól, az ív nélküli cselekménytől, a bántóan üres sztereotipizálástól stb. A színészek játéka azonban egyáltalán nem bravúros, egyszerűen csak ripacskodás. Ez az a fajta „előadás”, ami semmit nem ad, hanem inkább elvesz tőlem.
Azon gondolkodtam jó pár semmitmondó „poén” után, hogy velem van baj vagy a többi 80% nézővel, akik csupán a színészek arcmozdulatán is képesek voltak viháncolni.
A szövegben sok jó és működő (!) nyelvi és helyzetpoén van. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a közönség (nagy része) folyamatosan fennhangon nevet.
fanni
A kabaré jellegéhez találó pörgős, kedves „bohócéria”, szórakoztató, működő előadás volt, két szeretetre méltó, pontos színész, két jó bohóc szereplésével. Hiszen a kabaré is tiszteletre méltó műfaj, ha jól csinálják.
szűcsKati, KovácsLevente
Szimpatikus a díszlet.
lőrinczági
A kezdés.
biborka
A csehszlovák írók világának humorát idéző, irodalmi színfoltja a kabaré műfajának. A szünet is olyan volt, mintha poén lenne: simán belefért volna viccként is. (Zseka: „Viccnek jobb lett volna.”)
KovácsLevente
Mindenképpen elismerést érdemel a színészek játéka. Nem könnyű feladat szinte percenként karaktert váltani, főleg úgy, hogy ezek a karakterek, minden poén ellenére, meglehetősen sarkított és ellentétes figurák. Bár többnyire csak a legjellegzetesebb jegyeket használják az egyes figurák megformálásánál, a játék könnyedsége miatt nem tűnik klisészerűnek a megközelítés.
kicsien
Nem látom át az előadás mondanivalóját, a színészi játék mohóságának lényegét. A humoruk unalmassá válik, mivel nem tesznek kivételt, mindenen nevetnünk kellene, nekem mégsem megy, azonban a nézőtér hahotázik, lehet, én vagyok rossz helyen.
lőrinczági
Az ígéretes indítás (minimáldíszlet, az előadás elején a két színész által beharangozott többszörös szerepjáték – a történet összes szereplőjét ketten fogják eljátszani és remélik, „nem fognak belegabalyodni”) a színészi alakítás(ok)ra irányítja a figyelmet, ám nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. A felkonferálás ironikus hangnemében érződik a szándék, hogy idézőjelbe helyezze az elkövetkező, leginkább vásári komédiára emlékeztető játékot. Ez az idézőjel azonban nem elég „erős”, így a szórakoztató komédiázás marad az, ami, és semmi több.
fanni
Óhatatlanul is a régi szilveszteri kabaréműsorok stílusát idézi meg az előadás. A rövid, egymást váltogató, poénoktól hemzsegő jelenetecskék egy idő után nem okoznak újabb meglepetést. A néző elfárad, az előadás kiszámíthatóvá válik.
kicsien
Iszonyat sok közhellyel volt teleszurkálva az előadás: lásd a Titanic dalbetétét, ami közben a közismert hajó orránál álló szerelmespár mozdulatát is lekopírozzák. Vagy a Mamma mariát, az Isten véled, Piroskámat, amiknek semmi értelmét nem láttam.
Az egyébként is össze-vissza ugráló jelenetekbe (René, kocsmajelenetek, jegyző) mindig becsempésztek kisebb-nagyobb... közhelyeket, ripacskodást, ettől még inkább nézhetetlen volt. Mint a cím is tükrözi, az előadás René barátunkról kellene szóljon (gondolom én), aki körülbelül az erről a témáról szóló jelenetek közül a negyedikben meghal. Majd később megisszák az agya levét is. Talán ha csak „René kalandos utazásai” lett volna a téma, akkor izgalmasabbá vált volna, számomra főleg akkor, ha megspékelik egy kis színészi játékkal. Szünet helyett simán vége lehetett volna a produkciónak.
biborka
Egy dramaturg azért nem ártott volna: nagyon hosszú volt, egy fölösleges szünettel.
szűcsKati
Ez nem színházi előadás, hanem egy szlovákiai stand up comedy show magyar változata. Ami már azért is szomorú, mert ha tudnám, hogy a produkció improvizatív módon jön létre és a színészek virtuóz módon fognak benne brillírozni, akkor TALÁN el tudok tekinteni a magáért való üres poénoktól, az ív nélküli cselekménytől, a bántóan üres sztereotipizálástól stb. A színészek játéka azonban egyáltalán nem bravúros, egyszerűen csak ripacskodás. Ez az a fajta „előadás”, ami semmit nem ad, hanem inkább elvesz tőlem.
panna
Vajon megélt volna az előadás sajátos humora a klisék és a sztereotípiák halmozása nélkül is?
biborka, fanni
Az lehet, hogy én fapofával ültem végig az előadást, a közönség azonban szemmel láthatóan végigélvezte, és egy idő után már mindenen sikítva röhögött fel. Hallom, hogy jól szórakoznak, valósággal otthon érzik magukat ebben a műfajban, stílusban, egyáltalán mindenben, amit az előadás kínál. Kell, persze kell a felhőtlen szórakozás, a boldogság, a nevetés, ismételgetem magamnak, de nem így! És mégis. Hiába háborgok, keseredek el. Akkor most mi legyen a színházzal? A mivel is? Hát a színházzal, tudod, azzal a micsodával.
panna
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése