Figura Stúdió Színház, Gyergyószentmiklós –
Udvarhely Táncműhely
Szokatlan módon dolgozza össze a mozgásszínházi elemeket és a vetítés, rávetítés technikáját. Így olyan párhuzamos síkokat hoz létre, amelyek folyamatosan egymásra játszanak. A vetítés nem hátteret, sokkal inkább előteret ad a mozgásnak, helyszínt és hangulatot teremt.
Életképek, sok-sok ember, olyan, mint egy flash-mob, teszem azt, Amsterdamban. Sok-sok váltás, átöltözés, átváltozás, ami jól áll a fiatal színészeknek-táncosoknak. A vetítés és az élő játék frappáns összehangoltsága, játéka, a végig vetítőszitán keresztül látott előadás hangulatos, izgalmasan új.
Le a kalappal a színészek előtt. Rengeteg szerepet öltöttek magukra egy óra leforgása alatt. Sok szép ötlet fonódott egybe a rendkívül gazdag képvilággal. Nagyon nagy figyelem volt a játszók között, ami rendkívül fontos egy mozgáselőadásban, hiszen akármilyen kicsi elrontott lépés is megbillentheti az előadást.
A megjelenített színházi formák finom kidolgozottsága magával ragadja a nézőt, agyunk nem tud jóllakni a látvánnyal, a gyomrunk várja az emésztenivalót, amelyet meg is kap. A lakoma olyan ízvilágra emlékeztet, ahol a mézzel megkent, félig átsült hús izgalmakat rejt. Az előadás nem akar szembeszállni a filmes világgal, higgadtan közli, hogy a kettő egymás mellett létezik, és nem egymás ellen. A rendező letisztultan jeleníti meg, hogy a színház és a film nem konkurensek, hanem egymás befolyásolói, segítői.
Udvarhely Táncműhely
Szokatlan módon dolgozza össze a mozgásszínházi elemeket és a vetítés, rávetítés technikáját. Így olyan párhuzamos síkokat hoz létre, amelyek folyamatosan egymásra játszanak. A vetítés nem hátteret, sokkal inkább előteret ad a mozgásnak, helyszínt és hangulatot teremt.
kicsien
Nem kell mindig mindent érteni.
Bicskei István
Életképek, sok-sok ember, olyan, mint egy flash-mob, teszem azt, Amsterdamban. Sok-sok váltás, átöltözés, átváltozás, ami jól áll a fiatal színészeknek-táncosoknak. A vetítés és az élő játék frappáns összehangoltsága, játéka, a végig vetítőszitán keresztül látott előadás hangulatos, izgalmasan új.
szaffi
Új, izgalmas formanyelvű előadás. szűcsKati
Le a kalappal a színészek előtt. Rengeteg szerepet öltöttek magukra egy óra leforgása alatt. Sok szép ötlet fonódott egybe a rendkívül gazdag képvilággal. Nagyon nagy figyelem volt a játszók között, ami rendkívül fontos egy mozgáselőadásban, hiszen akármilyen kicsi elrontott lépés is megbillentheti az előadást.
biborka
Like: a) fényeffekt a katonatáncnál, b) a szereplők indokolt és egymásba szőtt kivezetése a színpadról.
bréka
A vetítővászon több funkcióval rendelkezik, és mindenik alkalmazása jelentéses. Egyrészt a vetített kép hátteréül szolgál, másrészt pedig áttetsző, és látni engedi a „mögöttes tartalmakat”, így megsokszorozva a látványt. Ennek ellenére nem tekinthetünk el attól, hogy gyakorlatilag falat képez, elválaszt, tehát valamilyen szinten, bár megmutat, egyben el is takar. Ez a kettősség izgalmas hatás kelt, a zártság erős érzetét: a vászon mögötti események keretbe kerülnek, olyan, mintha dobozban zajlanának.
fanni
Kibontakoztak benne életérzések, élethelyzetek...
Mindig van néznivaló a színpadon. Élénk, magával ragadó jelenetek sora, trükkös 3D-hatással – a hírhedt „film a színházban” értelmes és innovatív használata.
Zseka
Mindig van néznivaló a színpadon. Élénk, magával ragadó jelenetek sora, trükkös 3D-hatással – a hírhedt „film a színházban” értelmes és innovatív használata.
panna
Vannak szép képek – amikor a férfi a nőt a lába között hátrafele hintáztatja, a vonatozós sorbanülés és -borulás, némelykor a bevonulások... A néptáncosoknak jól állnak a katonamozdulatok. A groteszk figurák és mozgásuk a játszók mozgásának darabosságára tűnik reflektálni, azt menti.
zsandi
A megjelenített színházi formák finom kidolgozottsága magával ragadja a nézőt, agyunk nem tud jóllakni a látvánnyal, a gyomrunk várja az emésztenivalót, amelyet meg is kap. A lakoma olyan ízvilágra emlékeztet, ahol a mézzel megkent, félig átsült hús izgalmakat rejt. Az előadás nem akar szembeszállni a filmes világgal, higgadtan közli, hogy a kettő egymás mellett létezik, és nem egymás ellen. A rendező letisztultan jeleníti meg, hogy a színház és a film nem konkurensek, hanem egymás befolyásolói, segítői.
lőrinczági
A vetítés miatt az előadás kicsit veszít a színház jellegéből, amely az emberközeliségre alapoz, a színészek néha kilépnek a technológia világából, amely melengető lehetne, ha nem tudnánk, hogy gyorsan visszalépnek a vászon mögé.
Az ötletek tömkelege, a könnyed játékstílus és minden szépség ellenére számomra is nehezen megfejthető hiányérzettel távozom. Az ok talán ez: a rengeteg kép, vizuális és auditív hatás feltölt, és talán pont az impulzusok mennyisége miatt gyorsan ki is üresedek. Nincsenek itt olyan – jó értelemben vett – hézagok, ahol én, a néző bele tudnék bújni a produkcióba.
A színpadon létrejövő három sík (a vászon előtt, mögött és maga a... vetítővászon) folyamatos egymásra játszása miatt néha szétszóródik a néző figyelme. Szinte lehetetlenné válik a három sík történéseinek egyszerre való befogadása, és így egészként való értelmezése. Az az érzésünk támadhat, hogy emiatt folyton lemaradunk valamiről. Lehet, hogy a kevesebb néha több?
A vetítővászon előtt zajló jelenetek. A mozgás pontatlansága. Az elindított fonalak cserbenhagyása.
Zavaró volt néha, hogy a vetítés és a mögötte lévő jelenetek egybefolytak. Olykor három dimenzióba váltott át a vetítés, így takarták egymást a jelenetek.
biborka
Ha egy olyan előadásban, amihez eredetileg nem tartozik szöveg, meg kell szólalni, akkor ott valami baj van. Valamit nem lehetett mozgással, vizuálisan megoldani.
Hiányzik a következetesség a vetítő és a mögötte lévő világ viszonyából.
szűcsKati
A vetítés miatt az előadás kicsit veszít a színház jellegéből, amely az emberközeliségre alapoz, a színészek néha kilépnek a technológia világából, amely melengető lehetne, ha nem tudnánk, hogy gyorsan visszalépnek a vászon mögé.
lőrinczági
A „lelkes néző” koncepciója nem volt kellőképpen kidolgozva, a fontossága elsikkadt valahol.
KovácsLevente
Az ötletek tömkelege, a könnyed játékstílus és minden szépség ellenére számomra is nehezen megfejthető hiányérzettel távozom. Az ok talán ez: a rengeteg kép, vizuális és auditív hatás feltölt, és talán pont az impulzusok mennyisége miatt gyorsan ki is üresedek. Nincsenek itt olyan – jó értelemben vett – hézagok, ahol én, a néző bele tudnék bújni a produkcióba.
panna
fanni
A színpadon létrejövő három sík (a vászon előtt, mögött és maga a... vetítővászon) folyamatos egymásra játszása miatt néha szétszóródik a néző figyelme. Szinte lehetetlenné válik a három sík történéseinek egyszerre való befogadása, és így egészként való értelmezése. Az az érzésünk támadhat, hogy emiatt folyton lemaradunk valamiről. Lehet, hogy a kevesebb néha több?
kicsien
A vetítővászon előtt zajló jelenetek. A mozgás pontatlansága. Az elindított fonalak cserbenhagyása.
bréka
Vannak benne közhelyes elemek, pl. az akasztófakötél, a fegyveres férfiak, a szeretkezések, a nőért való verekedés… Vágni kellett volna az előadásból. Egyes színészek – évek óta – tetszelegnek. A koreográfiák néha túl egyszerűek, de még így sincsenek mindig pontosan végrehajtva…
zsandi
Engem zavar, hogy nincs egy szál, amin futhatna az előadás. Én értem, hogy a múlt és jelen emberének életéből kiragadott képeket villant meg a produkció, de kaotikus. Hatásvadásznak érzem.
szaffi
Mik a játékszabályok ebben a világban? Milyen törvények szerint működik?
Nagyon szórakoztató a magas hölgy jelenése, aki későn érkezik az előadásra, állandóan közbekotyog, nem bír a fenekén ülni. Mintha nem értené a „nézőség” szabályait, olyannyira, hogy végül fölkerül a színpadra, és ő is színészkedni kezd. Azon gondolkodom, miközben nézem: mikor csinálja már meg ezt a többi néző is?
Nem láttam sok előadást a Figurától, ezek közül ez volt az első, ami könnyen bevonzott, a játékossága miatt. Az eszközök sokfélesége mindig üdítő. De itt túl sok ötlet zsúfólódik össze, és ezek jelzésszerűek maradnak. Folyton arra vártam, hogy elkezd részleteiben kibomlani valami; tökmindegy, hogy közhelyből indul, vagy sem, mindig a részletezés hozza létre az elkülönbözést, a saját nyelvet, ami elmozdít valami ismeretlen tudás, élmény felé. A tömegjelenetek sora, s hogy nagyon kevés egyéni dolog válik ki belőle, az is csak pár pillanatra, az előadói hozzáállást mutatja: hogy van egy határ, amit a színész vagy nem mer, vagy nem tud átlépni, vagy ez a rendező felelőssége, vagy nem volt elég idő elmélyülni stb.
A cím és az előadás kapcsolata, bevallom, számomra nem világos. Hogy mennyire fedi a kettő egymást.
szaffi
Nem nevezhető kimondottan táncszínháznak, hiszen tényleges tánc lényegében alig van. A színészek és a táncosok is úgy gondolják, kicsivel több tánc jobb lett volna. A társulat és a meghívott táncosok is sokkal többet meg tudtak volna csinálni.
béresLaci, szűcsKati
„A szédült néző” közhelyének bevonása valóban indokolt? Milyen többletet adhat hozzá egy ilyen „jól bevált” színházi malőr használata az előadáshoz?kicsien
Mik a játékszabályok ebben a világban? Milyen törvények szerint működik?
szűcsKati
Nagyon szórakoztató a magas hölgy jelenése, aki későn érkezik az előadásra, állandóan közbekotyog, nem bír a fenekén ülni. Mintha nem értené a „nézőség” szabályait, olyannyira, hogy végül fölkerül a színpadra, és ő is színészkedni kezd. Azon gondolkodom, miközben nézem: mikor csinálja már meg ezt a többi néző is?
panna
Miért kerül beszéd (méghozzá többnyelvű – és miként értelmezhető) egy olyan mozgásszínházi előadásba, amelynek az alapjául szolgáló „forgatókönyv” teljes mértékben mellőzi a verbális dialógusokat?
fanni
Nem láttam sok előadást a Figurától, ezek közül ez volt az első, ami könnyen bevonzott, a játékossága miatt. Az eszközök sokfélesége mindig üdítő. De itt túl sok ötlet zsúfólódik össze, és ezek jelzésszerűek maradnak. Folyton arra vártam, hogy elkezd részleteiben kibomlani valami; tökmindegy, hogy közhelyből indul, vagy sem, mindig a részletezés hozza létre az elkülönbözést, a saját nyelvet, ami elmozdít valami ismeretlen tudás, élmény felé. A tömegjelenetek sora, s hogy nagyon kevés egyéni dolog válik ki belőle, az is csak pár pillanatra, az előadói hozzáállást mutatja: hogy van egy határ, amit a színész vagy nem mer, vagy nem tud átlépni, vagy ez a rendező felelőssége, vagy nem volt elég idő elmélyülni stb.
vargaanikó
Kell-e követni a trendeket? Ki kell-e próbálni az új utakat, akkor is, ha nincs rá megfelelő eszközünk? Kell-e táncolni, ha nem vagyunk táncosok? Mostanában egyre több prózai színház ezt teszi... Mert kisvárosban mindennek meg kell felelnie, úgy érzi; legalább kóstolót adjon a nézőnek, szoktassa őt hozzá a költőihez, a máshoz? Meg a korral is haladni akar...
A film is trendi, de használjuk-e csak ezért? Mi indokolja a film használatát színpadon? Valaminek indokolnia kell... (?) Bárki bármivel bármit? Miért is ne?
zsandi
Nem értettem, hogy miért beszéltek többet románul, mint magyarul. Mivel a vetítésen Gyergyó utcáin jártunk, ott, ahol valójában mi is mindennap végigmegyünk, és eddig egyetlen román szót sem hallottam. Miért volt ez célja az előadásnak? Mi alapján dönthető el, hogy milyen nyelveket használhat egy előadás?
biborka
A látványvilág olyan pozitívum, amely az emberre először fizikailag hat, a szemünk, fülünk a befogadó, majd belül mozgat meg valamit és végül, a keretes szerkezet hódolatának eleget téve, újra fizikailag érezzük az előadást, a libabőr kellemes-kellemetlen érzete megnyugtató is egyben. Kérdés marad azonban, hogy a színészek fizikai távollétét helyettesíti-e a többi élmény?
lőrinczági
Miből van lehetőségünk építeni, alkotni, az alkotás lehet-e független a környezettől, amiben született – ez esetben Gyergyótól –, egyáltalán van-e értelme más térséghez, kultúrához nyúlni, mint ami körbevesz, ha alapjában véve predesztináltak vagyunk, függünk tőle?
bréka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése