Egy kis éji popzene

Én azt hittem, hogy a Bagossy Brothers egy a capella együttes vagy singing group lesz, egyébként miért is játszanának a stúdióteremben ilyen névvel, de végül kiderült, hogy egy popegyüttesről van szó, két fiatal srác, egyikük gitározik (Lacika), másikuk (Norbert) énekel. A termet szépen betöltjük, leginkább fiatalokból van itt sok, akik szinte egész végig félhangosan dumálgatnak, és kedvük szerint be-bekapcsolódnak a koncertbe. Nem az ő hibájuk, egyszerűen csak rossz helyen vagyunk: ez a koncert kávéházba, kocsmába való, ahol az emberek ülhetnek, állhatnak, ehetnek, ihatnak, figyelhetnek vagy félfüllel hallgatózhatnak, be-bekiabálhatnak és kimehetnek, ha megunják. Kevéssé segítette a helyzetet a frontális térrendezés és a lesötétített nézőtér: az amúgy is kissé félénk duó így még nehezebben tudott kommunikálni a közönséggel.

Coldplay, James Blunt, Adele, Quimby, Enrique Iglesias és egyéb előadók dalai szólaltak meg a Bagossy Brothers előadásában. A feldolgozásokban közös vonás, hogy mindenik amolyan szomorú szerelmes popdalban elevenítődik meg, ilyen szempontból a megidézett zenészek közül James Blunt stílusa áll a legközelebb hozzájuk mind a vokált, mind pedig a gitárjátékot tekintve. A fiúk nagyon szerethetőek: szenvedélyességük, egyszerűségük és a produkcióba fektetett munka mind dicséretet érdemel. Norbertnek jó hangja van, bár a magas fekvések láthatóan megerőltetőek a számára – az est végére kissé be is reked. Laci figyelmes kísérőzenész és ügyes gitáros egyben, és jól ellenpontozza visszafogott attitűdjével a sokkal hevesebb Norbit. Bár nehezen találják meg a közös hangot a közönséggel, a koncert végére sikerül valamelyest összehangolódni, megnyerni az el-elcsatangoló figyelmet.

Egy dolog zavar. A fiúk a koncert egyharmadánál kijelentik, hogy csak „lassú”  dalokkal készültek, nem fognak felállni meg ilyenek. Elszontyolodom. Szeretjük a lassút, de megárt belőle a sok. Ha fiúk vannak az együttesben, olvadnom kell utánuk, ehhez pedig számomra elengedhetetlen egy kis szemtelenség, vakmerőség, faszaság. Fel kellene borítani azokat az elegáns bárszékeket, nyakba venni a gitárt, koszolni, belemászni a közönségbe és hangoskodni egy kicsit. Ja. És azonnal beszerezni egy dobost. Rock’n roll, fiúk!

panna