Tompa Miklós Társulat
A darab nemrég íródott. Minden karakter jól megírt és jól megformált. Külön örülök, hogy végre játsszanak friss darabot is hazánkban, ami tulajdonképpen az itt élő emberek életét, „hagyományait”eleveníti meg. A tér kihasználása nagyszerű. Az ablakokon bekukkantanak, mikor valaki a kert mögül érkezik, vagy éppen amikor nem találják a kulcsot az ajtóhoz, részegségből kifolyólag, fél órán keresztül próbálnak bejutni az ablakon.
biborka
Igen jelentős színfolt a Yorick Stúdió.
KovácsLevente
A szó legszorosabb értelmében vérüket adták a színészek az előadásért. A körülmények tekintetében hatalmas lélekjelenlétről tettek tanúbizonyságot. Nagyon erős előadást láthattunk, a szöveg már önmagában is fenomenális, és ezt csak még jobban megdobja a színészek hiteles és élvezhető játéka. Olyan előadás ez, amin néha könnyesre kacagjuk magunkat, de mindvégig tudatában vagyunk annak, hogy emögött egy meglehetősen mély lélektaniság búvik meg és egy véresen kegyetlen, zárt világ képe, ahonnan az egyetlen kiút az öngyilkosságon keresztül vezet.
kicsien
Nem lehet levegőhöz jutni a poénoktól. Egy idő után már tudom, hogy minden elkezdett mondat, minden elindított mozdulat poénba torkollik, és menthetetlenül nevetés lesz a dolog vége.
fanni
Éjszakai próbákra, éhezve, fázva bemennek a színészek. Ez igazi hősiesség.
KovácsLevente
Lájk: az előadás „fejlődésének”. Eleinte csak a szöveg élt, majd szép lassan elkezdtek „háromdimenzióssá” válni a karakterek. Számomra legigazabb az Iván-Irma kettős záró pillanata, ahogy az addig üvöltő Iván hirtelen megszelídülve átöleli, majd kitessékeli az asszonyt. Ekkor elhiszem neki, hogy tényleg szereti.
balázsnóra
Számomra a zene volt az, ami a szentséget, a hagyományt hordozza, de a szereplő nem énekelhet népdalt, mert tényleg azt énekelné, hogy Gyere velem a Hargitára!
sebestyénAba
Megalike ennek az előadásnak, megalike Székely Csabának. A poénokkal teletömött szöveg tényleg sűrített leképezése annak a világnak, amelyiknek minden egyes szereplője egy bányavirág a maga módján. Jelen van végig az önreflexió: nagyokat nevetünk saját magunkon, azon is, hogy Erdély mit jelent egy anyaországinak, azon is, hogy mekkora álom Székelyföld autonómiája. És mégsincs semminek politika-íze, ez a kérdés szépen összesűrül a plazmatévé képernyőjében. Inkább góbé-vicc íze van az egész Bányavirágnak, amelyet nagyon jól életre keltenek a színészek. A rendező figyelme arra is kiterjedt, hogy alkatilag összecsengjenek az alkotók a megformált karakterekkel, ugyanilyen harmóniát figyelhetünk meg a jelmezeket illetően is.
Az előadásnak legnagyobb erénye az a természetesség, amelyet a szöveg és a színészek játéka nyújt. Ugyanígy valódi az összes kellék és díszletelem: a pálinkát tényleg nájlonflakonban tartják, a kompótot borkánban és a blokk az blokk, na meg hagymát szalonnával. Az ablak funkcióba léptetése (ismervén a darabot) szerintem zseniális rendezői megoldás.
Kelemen Barninak egyik leghitelesebb alakítását láthattam, ugyanennyire lenyűgöz Kovács Boti is Illés szerepében, Viola „gyerevelemahargitára” Gábor bajszot sem kell pödörjön, és a gulyást sem tagadhatja le magáról.
A nagy röhögések mögött pedig végig ott van a nagy fricska: ameddig tiszteljük a „hagyományokat”, lehet, hogy a jobb életvitel megreked az álom szintjén.
szaffi
Olyan nyelvet próbáltam összeállítani, hogy bárhol eljátszhassák.
székelyCsaba
Iván és az orvos szinte végig részegek, mégsem zavaró a sok dülöngélés, mormogás, káromkodás, idétlenkedés. Sikerült megtalálniuk a módot arra, hogy egyszerre legynek hitelesek, igaziak és nagyon viccesek. Az előadás egy másik nagy erénye, hogy mindenik szereplőt rendkívül szerethetővé teszi. Különösen érvényes ez Illésre, az örökké boldog, békés, naiv férfira, aki mindenkitől megkapja a magáét, mégsem üt soha vissza. Ő az előadás angyala, de nagyon örvendetes, hogy nem válik mártírrá. A tűhegyen táncolás egyébként is jellemző az előadásra: látszólag mindenből túl sok van (káromkodás, ivás, fűnek-fának a szidása stb.), de a színészek ügyesen visszafogják magukat, és soha nem válnak magamutogatókká. Így működik igazán az előadás humora, és emögött kegyetlen és komor igazsága.
panna(1) A díszletet teljes mértékben kihasználják, az ablak nem csak úgy ott van, hanem tényleg ott van! (2) A szöveg jelenidejűségével nem lehet betelni, azok a kérdések, amelyeket az előadás pedzeget, megvakarják az ember hátát, nem szivaccsal mossák a nézőt, hanem drótkefével.
lőrinczági
A kitartott pillanatok még inkább kiemelték a darab zsenialitását.
bréka
Mindenképpen gratulálnék a színészeknek, a jelenlét olyan szintjét hozták, hogy nem éreztem a megcsináltságot. Letisztult volt.
budaháziAttila
Ízes, élethű, olyan volt, mintha fel lennék akasztva egy falra, és nézném az életüket. Mindenki eltalálta a szerepét, természetesek voltak.
néző 1
Érdekesen adták elő, humoros volt, és drámai is. A viccekre alapoztak.
néző 2
Szeretem a két főszereplőt (Viola Gábor és Bányai Kelemen Barni), de a lányok is csinosak.
néző 3
Már volt szerencsém látni ezt a szöveget színpadon, ezért azzal a félelemmel ültem be, hogy számon fogok kérni dolgokat, keresni fogom a másik előadásból bennem élő sikeres jeleneteket. Az elején még be-bevillantak képek, de ahogy egyre jobban haladtunk előre a „bányában”, annál inkább elsötétültek az emlékek. Az előadás végére teljesen elfelejtettem azt az első Bányavirágomat. Egy köztes térbe lépek be, ahonnan van bennebb és kintebb. Árad a pálinkaszag. Szeretem az olyan előadásokat, amelyek megtalálják a formáját annak, hogy hogyan lépjenek túl a vizuális és auditív érzékeimen. Ez a szag az előadás szaga. Rengeteg apró finomságot, játékosságot láthatunk a színpadon: hányféle módon lehet megtölteni az üres poharat, evés közben a doktor megtörli a bajszát a kenyérrel, a csúcspont pedig a házba való bejutás (gondolom ezzel nagyjából mindenki egyet ért). A szüneteket, a kifelé beszéléseket jó helyen használták, pontosan. Feszes az előadás.
Témáját tekintve jónak tartom, hogy a kicsi emberi problémákon kívül felvet általánosabb, társadalmat érintő gondokat: az öngyilkossági ráta növekedése, hagyományőrzés (mint képmutatás), alkoholizmus. Mindezeket az öt szereplő szemüvegén keresztül látjuk. Meg persze Székely Csaba tollvonásának a nyomán. Kellenek még ilyen darabok, remélem, ezt el fogod olvasni, Csaba!
csillala
Csak egy kicsivel kellene rövidebb legyen az utolsó vetítés. Néhol nem következetesek a cselekmények: Ilonka megmossa a kezét abban a vederben, amibe előzőleg Iván kiürítette a kacsát, majd ezután enni ad a doktornak.
csillala
Úgy gondolom, hogy egy aktuális téma feldolgozásakor nem válik az előadás előnyére, ha teljesen poénra vesszük a szöveg vezérgondolatát, és a hangsúlyt teljesen áttesszük a szereplők közti viszonyokra. Akármilyen briliáns is egy szöveg nyelvezete, akármennyi erőt, frappáns fordulatot és kifejezést tartalmaz, nem képes mindig hátán cipelni egy előadást. Egy jól megírt darab sok esetben mentheti meg a színészi játékot, a rendezést, viszont az is megtörténik, hogy egy jó alakítás, egy határozott rendezés kioltja a szöveg energiáit. Számomra ez esetben az utóbbi történt, a szövegben rejlő titkok nem bontakoztak ki, a gondolat elveszett, s ami mellbe kellett volna vágjon, elfelejtődött.
bréka
A furulyás civilsége folyton kizökkent. Ahogy a zenéje is. Lehet, hogy csak számomra voltak unalomig ismertek a több tájegységből összeválogatott dallamok, melyek témája, szövege egyszer sem talált az éppen látottakkal. A „Piros az ostorom nyele, nem sárga” és hasonlók dallamára nehezen tudtam hinni a színpadon feszülő indulatoknak.
balázsnóra
(1) Az orvos, miután berúgott, néha megfeledkezett erről az állapotáról, és kilépett belőle. Ennek ellenére alakítása hiteles, meggyőz karakterének létjogosultságáról. (Szóval ez a meglátás nem is biztos, hogy a diszlájk kategóriába tartozik!) (2) Illés levelének felolvasása sok, Irma nem kellene eljátssza a férje szavait. Ha egyhangúan mondaná el a sorokat, működőképesebb lenne. (3) Elgondolkodtat a férfiak sírása, eleinte nem hiszek nekik, aztán ráébredek arra, hogy nem láttam elég seggrészeg férfit sírni, és igazából zavarba hoznak. Ennek ellenére mégsem győznek meg teljesen.
lőrinczági
Inkább észrevétel, de a produkció ritmusa nehezen indult be; tudom, hogy ez előadásonként változik.
szaffi
Ha nincs csend a teremben, akkor nem indul el az előadás. A beavatás sajnos nem történt meg a tegnap este.
sebestyénAba
Az előadás elemeinek sokfélesége és azok hossza egyenetlenséget sugall. A lányok túl kitetten játszanak, már az első jelenetben elvesztik minden titkukat.
zsandi
Az ablakon át bejövetel után lelassult az előadás, úgy érzem, sok volt a két földön fetrengő férfiból.
biborka
Olykor kicsit eltúlzottnak éreztem a reakciókat. Túl hangosak, túl erőszakosak voltak, még ehhez a világhoz viszonyítva is.
kicsien
Pálinkaszag volt a nézőtéren. A beavatás megtörtént, csak számomra fordítva: azt hittem, hogy ott is ittak éjjel, mint a büfében, és nem szellőztették ki a termet utána.
budaháziAttila
Megengedhetetlen, hogy kintről zene szivárogjon be a stúdiótérbe. Fesztiválon ilyent...
zsandi
„Elvették az áramot”-jelenet. Az ötlet nagyon jó, becsapós, és kiváló játéklehetőségeket tartalmaz. Mégsincsenek játékok. Irma közelít Illéshez, kikapcsolja először a saját, majd az Iván fejre köthető bányászlámpáját, egy kicsit beszélgetnek a sötétben, aztán visszakapcsolják a lámpákat, és folytatódik a párbeszéd. Aztán visszajön az áram. Iván nem reagálja le sem a közeledést, sem a lámpa kikapcsolását. Az arca talán elárulhatta volna, hogy mi történik benne, de a hangjában semmit nem éreztem. A teljes sötétségnek ugyanolyan „világosnak” kellene lennie, mint a rendesen bevilágított színpadnak, nem pedig fekete lyuknak az előadásban. Vagy ha mégis, akkor értenem kell, hogy miért van a titok.
panna
Az előadás hosszúsága a bohóc-jelenettől függ.
sebestyénAba
A Bányavirágot „hallhatóan” nagyon szerette a közönség. Ez azt jelenti, hogy végre hajlandóak vagyunk őszintén és áltatások nélkül szembenézni gyarlóságainkkal és hazugságainkkal?
panna
Nem kimondottan a székelységről szól a történet.
sebestyénAba
Az előadásban elhangzik, hogy fél éve halt meg Ilonka férje. Arra számítok, hogy egy gyászoló nő lép a színre, de nem ez történik. Ilonka életvidáman mosolyog, színes ruhákat hord. Persze, lehet örülni annak, hogy megszabadultunk egy nyűgtől, de azt hiszem, ebben a világban másképp működnek a dolgok. A falunak, bocsánat, községnek elvárásai vannak az emberekkel szemben, és ennek ők általában meg is szoktak felelni.
Vajon Iván tényleg szerelmes Irmába? Ha igen, akkor miért játszik el a gondolattal, hogy akár a testvérét is megkaphatná?
csillala
Nekem Tompa Gábor megígérte, hogy jön rendezni a Yorickba!
El is hitted?
sebestyénAba, Zseka
Vajon akkor is működne, ha nem erdélyi színészek játszanák?
biborka
Irma és Illés idős párnak van megírva, de szerintem tragikusabb húszévesen belesavanyodni az életbe, mint ötvenévesen.
sebestyénAba
Három-négy évet falun éltem, ahol bezárt a bánya. Ezekkel az emberekkel én az utcán találkoztam.
sebestyénAba
Fordított dramaturgia érvényesül az előadásban: ahogy halad előre, nem egyre összeszedettebb lesz, hanem fokozatosan lassul.
Zseka
Miért nem születnek drámák Erdélyben? Nem lenne, amiről beszélni, vagy nincs, aki írjon?
bréka
Leáll(hat)-e az előadás színpadon történt baleset miatt? Elhivatottság vagy józan ész a döntő szempont ilyenkor?
fanni
Miután Iván bement a késsel apja szobájába, hogy meggyilkolja, egy vállfával tért vissza. Próbálom, de nem értem...
kicsien
Tamási ha benne van, az nem azért van, mert olvastam Tamásit.
székelyCsaba
Az, akikről szól, érzik-e ennek a darabnak a súlyát, megsértődnek vagy nem?
szaffi
Miért nem íródik több ilyen szöveg? Miért menekülünk olyan színházi nyelvezetbe, formákba, amelyekhez néha semmi közünk? Nem találom arra a magyarázatot, hogy miért nem akarunk gondolkodni olyan dolgokról, amelyeknek homálya csaknem zavaró.
lőrinczági
Ha a színházban találkozom először egy addig ismeretlen szöveggel, kíváncsiságom a dráma vagy az előadás történéseire irányul?
balázsnóra
A népzenét játszó zenész jelenléte ellentmondani tűnik a darab „mondandójának”... Mintha a hagyományokat őrizné. Eleinte idegesít, de egy idő után reflektáltnak tűnik a jelenléte. Mintha az előadás ugyanazt tenné az emberi sorsokkal, mint ez a zenész a népzenével. Kiemel egy világdarabkát a saját közegéből, és átülteti egy művibe. S mivel nincs más opció a szereplőink számára (a magyarországi tévés megkereséssel valójában a külső világ odafordulása tűnik elégtelennek, mond csődöt), lehet, hogy mégiscsak jobb lenne odafordulni valamilyen saját – vitrinben őrzött, egy Iván-monológ, egy orvos-monológ által leporolt – hagyományhoz?
zsandi
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése