Színház és identitás 2.

A Sebestyén Rita által vezetett, színház és identitás kapcsolatát boncolgató szeminárium második felvonásában az identitás kérdését most már teljességgel színházi vonatkozásban tárgyaltuk.

Felvezetésként először egy 1972-ben készült butoh előadás részletét nézhettünk meg.  A butoh egy olyan japán mozgásforma, amely  a hiroshimai bombatámadások után kialakult negatív világlátás feldolgozására született kísérlet. Lényege egy negatív élmény pozitívba való átfordítása a művészet révén. Innen indulva jutottunk el ismét a szeminárium eredeti témájához.  Ez a japán táncforma és a mozdulatok mögöt megbúvó létfelfogás vezeti vissza a beszélgetést Aiszkhülosz darabjához, aki maga is a művészetet használva dolgozta fel a nagyon is aktuális eseményeket és az ezek nyomán kialakuló életérzést.

Előző alkalommal a kisebbség kapcsán merült fel Aiszkhülosz Perzsák című drámája, amelyet most behatóbban is megvizsgáltunk ebből a szempontból.  J. Derrida filozófiájának egyik alapmegállapításából kiindulva arra kerestük a választ, hogy ebben a drámában melyek azok a másságok, amelyek több jelentést szülnek. Három alpont köré csoportosítva (más, máskor,máshol) kerestük azokat a pontokat a szövegben, amelyek hangsúlyosan ezt a másságot erősítik fel. Ahhoz azonban, hogy ezekről a kérdésekről érdemben beszélhessünk, előbb néhány fogalmat kellett tisztáznunk.  Ilyen fogalmak voltak például a filoxémia (az idegenség szeretete) vagy az epikairekakia (amikor mások szenvedésén nevetünk).

Miután sorra vettük ezeket az elemeket, két különböző előadásrészlet kapcsán is felmerültek a kisebbség és a másság kérdései. Ahogyan a hétköznapi életben is mindig viszonyítási alap és helyzet kérdése a másság és a kisebbségben levés, úgy ezekben az előadásrészletekben is többszörösen megfogalmazódó másság is csupán nézőpont kérdése. Ki az, aki kívül van, és kinek a szempontjából?

kicsien