Csíki Játékszín, Csíkszereda
Tasnádi szövege újra és újra meglep. A szöveg nyelvi bravúrjai remekül működtek ebben a díszletben. Épp olyan szedett-vedett, mint amilyennek lennie kell, épp olyan, amiben otthonosan tudnak mozogni ezek a figurák, és ami kellőképpen feszélyezi a „kívülről” érkezőket.
A második felvonás. Jobban pörögnek az események, nem hagytak elkalandozni! A színészek nagyon felszabadultak, kezdenek kibontakozni, a színpadon folyó események lassacskán felzárkóznak a szöveg dinamikájához. Így a poénok élesebbek, halmozódnak, a nézőtér elkezd zsibongani (főleg a mellettem ülő idősebb bácsi, neki egy igazi élmény lehetett ez az előadás).
Lassan indul be az előadás, kiaknázatlan marad ez a termékeny dráma, ami rengeteg lehetőséget, izgalmas jeleneteket rejt magában. Nem látok folyamatokat, azt, hogy hogyan jut el Gáspár a kocsiban történő megcsalásig, vagy Valiban hogyan alakul ki a bosszúvágy, hogy visszacsalja férjét, és elhagyja egy másik emberért.
Rendben, a rendező román anyanyelvű, talán nem érzékeli a magyar nyelv hangzási mechanizmusait, ezért nem is hallja, ha valami nem úgy hangzik, ahogy kellene. De a rendező magyarul tudó munkatársa sem hallja?
A rendező és színészek/rendezendő dráma közötti nyelvi különbségek felmentik a belőlük adódó hiányosságok, félreértések alól az előadást?
Tasnádi szövege kifáradhatatlan poénokat tartalmaz, az előadásban megformált helyzetek nem csak a színpadon teremtettek vidám légkört, hanem a nézőtéren is. A második felvonás gördülékenyebb volt, mint az első, profin működött az akció-reakció elmélet.
lőrinczági
Izgalmasnak találtam, hogy az előadás nem csak a színház színészeit veszi igénybe, hanem olyan szereplő is megjelent a színpadon, akit díszletes, titkárnő, vagy akár a színház dramaturgja játszott. A Csíki Játékszín több előadásában élt ezzel a lehetőséggel. Ez nem csak izgalmas próbálkozás, hanem valószínűleg a színház belső kommunikációját is javítja.
bréka
Frunzához képest ez egy világos előadás.
veressBerci a világosításról
A tárgyias realizmus – igazi autó a színpadon, igazi lángon sülő igazi hús, és igazi konyhaszag, ami betölti a nézőteret is – egy díszleten belül összefér a stilizált jelrendszerbe tartozó elemekkel – kartondobozfalak, külsőt és belsőt egymás mellé helyező többterűség, a vetítés, mert ugyanazt a társadalmi klisékkel teli, vidéki doboz-világot közvetíti szimultán konkrét és absztrakt formákkal.
fanni
Komoly felkészülés volt, hogy Fekete Bernadetta ahhoz a nyúlfarknyi jelenetéhez megtanulta a siketnéma jelbeszédet.
Zseka
Tasnádi szövege újra és újra meglep. A szöveg nyelvi bravúrjai remekül működtek ebben a díszletben. Épp olyan szedett-vedett, mint amilyennek lennie kell, épp olyan, amiben otthonosan tudnak mozogni ezek a figurák, és ami kellőképpen feszélyezi a „kívülről” érkezőket.
kicsien
Tetszett a Blondin Gáspárt és a Pált játszó színész alakítása.
néző 1
Az előadás összességében tetszett. Főként az első felvonásban, úgy érzem, kisebb befektetéssel nagyobb eredményt lehetett volna elérni, mert a szöveg megállja a helyét.
A második felvonásban bevetett ötletek tetszenek, jó a rendezés, jó a zene.
néző 2
Sokkal könnyebben tudtuk mondani ezt a verses szöveget, mint a Tudós nőkét, amin most dolgozunk.
veressBerci
A második felvonás. Jobban pörögnek az események, nem hagytak elkalandozni! A színészek nagyon felszabadultak, kezdenek kibontakozni, a színpadon folyó események lassacskán felzárkóznak a szöveg dinamikájához. Így a poénok élesebbek, halmozódnak, a nézőtér elkezd zsibongani (főleg a mellettem ülő idősebb bácsi, neki egy igazi élmény lehetett ez az előadás).
csillala
A Blondin Gáspárt alakító színész játéka tetszett a legjobban.
néző 3
Tetszett, hogy senki nem akarja meggyőzni a főszereplőt arról, hogy érdemes élnie. Ahogy mindenki a maga módján próbálja rábeszélni a halálra, és arra, hogy érte haljon meg.
néző 4
Mindenkit nagyon szerettem ebben az előadásban, nem mondhatnám, hogy volt kedvencem. De leginkább az utolsó néhány jelenet volt rám nagy hatással, amikor Gáspár rájön, hogy mégis élni szeretne.
néző 5
Alapvetően unos-untig használt elem, de itt nagyon szépen működött a színpadi történések egyidejű filmezése és vetítése. Blondin bárgyú arca az „öngyilkosság” előtti pillanatokban csodálatosan vicces és borzasztó, a valóságshow kockái pedig en bloc annyira gyengék, hogy csupa élvezet nézni. Más: láttunk már színpadra berángatott műszakot, itt azonban pont annyi feladatot kaptak, amennyit maradéktalanul meg tudtak oldani, sőt, otthonosan tudtak mozogni a térben.
panna
Sok minden volt az előadásban – gondolok itt Frunză szokásosan zsúfolt látványára, ami kitalálás, megvalósítás, kihasználás szempontjából sok energiát is igényelhetett. Az volt az érzésem, hogy talán éppen ezért a figyelemből a szövegmondással való foglalkozásra már nem futotta. A verses forma ritmusa és dallama sokszor magával ragadta a színészeket, ennek eredménye a szabályszerű szavalás lett, amiben gyakran elveszett a mondatok értelme és a poénok éle.
fanni, (kicsien)
A vontatottság miattam volt.
kozmaAttila
A díszlet kartonossága zavaró volt, nem kaptam magyarázatot a zsúfoltságra. A színészek sokasága is megakasztotta néha az előadást, a neon-lányok például fölöslegesen léptek színre.
lőrinczági
Ott maradt Hajnalka a sarokban, és nem tudtam, hogy ez parkírozás, vagy mi?
KovácsLevente
Lassan indul be az előadás, kiaknázatlan marad ez a termékeny dráma, ami rengeteg lehetőséget, izgalmas jeleneteket rejt magában. Nem látok folyamatokat, azt, hogy hogyan jut el Gáspár a kocsiban történő megcsalásig, vagy Valiban hogyan alakul ki a bosszúvágy, hogy visszacsalja férjét, és elhagyja egy másik emberért.
csillala
Nem is annyira a lassúság, hanem az egymást követő jelenetek hasonló dinamikája miatt volt vontatott az első felvonás.
KovácsLevente
Az előadás nem tetszett teljes mértékben, talán csak az új effektek, elemek használata, de túlzásnak érzem. Nagyon rájátszik a mai világra, amit elcsépeltnek tartok.
néző 6
Nem szeretem Kozma Attila játékát, mindig ugyanazt a modort látom, folyton a parasztságát erősíti a megyének.
néző 7
Halk, töredezett és hangsúlytalan volt Lőrincz András-Ernő jelenete, amikor rábeszéli Blondint az öngyilkosságra. Emiatt a dolog tétje sikkad el.
KovácsLevente
Az elmaszatolt Vali. Az ő története eltörpül a Blondin körül forgó játszma miatt, és igaz, hogy az ő karaktere valóban háttérbe szorul, a benne csendben végbemenő folyamatok a történet végkimenetele szempontjából nagyon fontosak, és nem elhanyagolandóak. Ez a Vali nem tud ellenpontja lenni a díszes poén-társaságnak, emiatt sem az elszökés tervezése, sem pedig a végső tette nem kap valós értelmet.
panna
Rendben, a rendező román anyanyelvű, talán nem érzékeli a magyar nyelv hangzási mechanizmusait, ezért nem is hallja, ha valami nem úgy hangzik, ahogy kellene. De a rendező magyarul tudó munkatársa sem hallja?
A rendező és színészek/rendezendő dráma közötti nyelvi különbségek felmentik a belőlük adódó hiányosságok, félreértések alól az előadást?
fanni
Frunză nem először dolgozik nálatok. Hogy közeledik ezekhez a jellegzetes darabokhoz (szövegekhez)? Nem tud magyarul!
KovácsLevente
Mi van a piros műanyag tányérokkal? Többször fel lehet őket használni, amikor az ember a földhöz akar csapkodni valamit, de aztán az egyik szereplő felborít egy egész asztalt, hogy csak úgy csörömpölnek az üvegpoharak.
panna
Mikor egy szövegből kivágnak egy szereplőt, akinek viszonylag sok szerepe van és ismerem a drámát, akkor elkezdem hiányolni. Hol van Tasnádi „anyósa”? Csupán egy kicsi játékosság marad a szereplőből, az egyik kartonfalra ragasztott rajz. A cselekmény fonalába nem épül be szervesen a szereplő, nem mozgatja az eseményeket, de csípős beszólásaival hozzáad valamit a drámához. Nem lett volna indokolt többször emlegetni? Persze elfogadom, hogy nincs, csak nem értem, hogy miért született ez a döntés.
A kommandós ruhás őrnagy egyszerre doktor is. Mi indokolta a szereplő-összevonást, és miért nem látványosabbak az átváltozások? Összezavar ez a karakter!
Nem tisztázott, hogy hol lehet kimenni és bejönni ebbe a térbe, amúgy ez egy külső vagy belső tér? Itt van a kerti budi, de a konyha is.
csillala
Igazi a kutya, de műanyag a malac és a tehén?
kicsien
Egy jó szöveg milyen mértékben tud megmenteni egy előadást? Mennyire tudunk eltekinteni más zavaró elemektől, ha a szöveg él a színpadon is?
lőrinczági
Most azok a színházak érdekelnek, ahol időnként felüti a fejét egy jól sikerült előadás. Kérdés számomra, hogy ennek a gyakorisága miért nem növekszik? Ha egy társulat ismeri a határait, tisztában van azzal, hogy mit tud magából maximálisan kihozni, akkor mi gátolja meg abban, hogy ne csak időnként, hanem mindig törekedjen a maximum elérésére? Miért elégszik meg az „időnkénttel”? Vagy nem kap elég visszajelzést? Ilyen esetben esetleg épp az a probléma, hogy nincs tisztában azzal, hogy mire képes? Hogyan tudja így magát fejleszteni egy ilyen színház? És közönségét?
bréka
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése