M Stúdió, Sepsiszentgyörgy
Nőnek lenni egy idegen férfi mellett, akit férjnek lehet becézni – olyan téma, amely a nézőt megindítja, saját életének kotorászása az előadással egyidejűleg történik. Milyen lehetősége van egy vidéki nőnek iszákos férfiak társaságában? Kitől remélhet egy őszinte érintést? Olyan emberi életérzéseket dolgoz fel az előadás, amelyekről fontos beszélni. De kell hozzá a másik ember.
Összhangban volt minden egyes lépésük, pontos helye volt minden mozdulatnak. Szinte eggyé vált a három színész tánc közben. A legcsodálatosabb jelenetek a Polgár Emília (Nő) és a Bajkó László (férfi) kettősei voltak.
Az előadás erőszakos energikussága ellenére, amely kissé megnehezítette számomra a be/elfogadást, volt pár nagyon kifejező és finom pillanat. Például az, amikor az előadás vége fele A nő leguggol A férfi mögé és a férfi összekucorodott testét mint egy gyermeket szorítja magához. Ebben a mozdulatában egyszerre van jelen szeretet, mérhetetlen erő és a félelmetes agresszió, az ölelés szorossága pedig kettejük furcsa összetartozásáról beszél. A másik kedvenc az a pillanat – ismét az utolsó száz méteren –, amikor A férfi kicsúszik A behajtó karjai közül, aki erővel szeretné őt lábra állítani. Ez pontosan így van. Megmenekülés és összeroppanás egyszerre.
A nyelvrendszerre többnyire a jelzésértékű, stilizált, és semmiképpen nem explicit mozdulatok jellemzőek. Belerondít az összhangba és megtöri az alkalmazott nyelv egységességét a brutálisan nyersen megmutatott szexualitás. Pár nappal korábban Teibele érzékisége ízléses volt, és emiatt hatása semmit nem vesztett az intenzitásából, itt is jobban esett volna valami árnyaltabb, az előadás többi részéhez is passzoló megoldás.
Arra vagyok kíváncsi, hogy ebben (de akár más előadásban is) az előadók mennyit improvizálnak, mennyire van leszögezve az, hogy mit is táncolnak.
Ki lehet ugyanúgy írni az alapul szolgáló szöveg szerzőjének a nevét egy fizikai színházi előadáshoz, mint egy prózaihoz? (Lásd még a gyergyói Az órá…-t.)
Nagyon jó társulat, de ebben a stílusban kicsit megrekedtek. Ugyanazokat az elemeket játsszák több előadásukban is. Ez azért van, mert a kontakt tánc elég szűk eszköztárral rendelkezik, nem olyan gazdag,hogy önmagában elég legyen.
Kontakt tánc hármasban: nem (csak) szólókat vagy pas de deux-ket látunk, a szerelmi háromszög fizikai valóságában mutatkozik meg, mindhárman együtt táncolnak, összegabalyodnak, szétválnak, majd megint összetekerednek.
fanni
Asszociálhattunk Bergman Seveth Sealjére: a behajtó a halál, aki a kisemberrel sakkozik, elsakkozza az életet. Azért szeretjük még ezt az előadást, mert bebizonyítja, hogy mennyire jól működik az eltáncolt történet. Valahogy olyan érzékszerveket mozgat meg, amelyeknek a prózai színházban nem tulajdonítunk akkora jelentőséget. Jobban figyelünk a fényre, a zenére, illetve arra, hogy fentebb említettek hogyan mesélik el a behajtó és a behajtottak történetét.
A szék mint díszletelem kihasználása is sokat dob az előadáson.
szaffi
Nőnek lenni egy idegen férfi mellett, akit férjnek lehet becézni – olyan téma, amely a nézőt megindítja, saját életének kotorászása az előadással egyidejűleg történik. Milyen lehetősége van egy vidéki nőnek iszákos férfiak társaságában? Kitől remélhet egy őszinte érintést? Olyan emberi életérzéseket dolgoz fel az előadás, amelyekről fontos beszélni. De kell hozzá a másik ember.
lőrinczági
Összhangban volt minden egyes lépésük, pontos helye volt minden mozdulatnak. Szinte eggyé vált a három színész tánc közben. A legcsodálatosabb jelenetek a Polgár Emília (Nő) és a Bajkó László (férfi) kettősei voltak.
biborka
Gyönyörűség volt látni, hogy milyen hitelességgel, odaadással dolgoztak.
SebestyénRita
Most égetően aktuális az előadás témája. Itt a bankkölcsön a nyakunkon, törleszteni kell, sanyargunk, nincs miből kaját venni... sajnos ilyen problémákkal küzd rengeteg ember, család, pár. A pénzügyi gond pedig egy olyan dolog, ami bebújik a párnánk, lepedőnk alá, nem hagy aludni, rányomja a pecsétjét a kapcsolatainkra, legtöbbször negatívan. És akkor jön az alkohol, az erőszak, a megcsalás, a válás. Mindig is szerettem azokat az előadásokat, amelyek a kor problémáin keresztül beszélnek egy mindenkor jelenlévő társadalmi gondról.
csillala
Az előadás erőszakos energikussága ellenére, amely kissé megnehezítette számomra a be/elfogadást, volt pár nagyon kifejező és finom pillanat. Például az, amikor az előadás vége fele A nő leguggol A férfi mögé és a férfi összekucorodott testét mint egy gyermeket szorítja magához. Ebben a mozdulatában egyszerre van jelen szeretet, mérhetetlen erő és a félelmetes agresszió, az ölelés szorossága pedig kettejük furcsa összetartozásáról beszél. A másik kedvenc az a pillanat – ismét az utolsó száz méteren –, amikor A férfi kicsúszik A behajtó karjai közül, aki erővel szeretné őt lábra állítani. Ez pontosan így van. Megmenekülés és összeroppanás egyszerre.
panna
Sajátos formanyelvet hoztak létre, ami a kontakt tánc elemeire épül, és amit Uray fizikai színháznak nevez. Tiszta és kidolgozott mozgások. Sok előadásukban láttam már ugyanezt, nem tud újat mondani. Egyszer csak elvesztettem az érdeklődésemet, az előadáson belül is elég sok az ismétlés, lehet, hogy a kontakt tánc jellegéből adódóan. Ez a forma önismétlődéshez vezet. Lehet, hogy érdemes lenne változtatni.
szűcsKati
Az előadás nyelvezete nagyon hamar dekódolható, ahogy a szereplők közötti viszonyok is. A gyors kibontakozás miatt nagyon sok az ismétlődés, és alig érzékelhető a fejlődés. Azt az érzetet kelti, hogy túl kicsi a történet még ehhez az ötven perchez is, de persze semmilyen történet sem túl kicsi. Csak mélyebbre kell ásni. Ehhez talán jobban el kellett volna engedni az alapul szolgáló drámát, és illusztráció helyett adaptáció lenni.
panna
Számomra nem derült ki, hogy mi történt a Férfi lábával. Egyik jelenetről a másikra miért nem tudott felállni? Ettől zavaros lett a jelenet.
biborka
Az előadás vége, a tánc szájbarágós, a piros fény hozzásegít ahhoz, hogy ez a jelenet a diszlájkba kerüljön.
lőrinczági
A nyelvrendszerre többnyire a jelzésértékű, stilizált, és semmiképpen nem explicit mozdulatok jellemzőek. Belerondít az összhangba és megtöri az alkalmazott nyelv egységességét a brutálisan nyersen megmutatott szexualitás. Pár nappal korábban Teibele érzékisége ízléses volt, és emiatt hatása semmit nem vesztett az intenzitásából, itt is jobban esett volna valami árnyaltabb, az előadás többi részéhez is passzoló megoldás.
fanni
Nem volt mindig következtes a mozgás, a megrészegedett színészek egyik pillanatról a másikra válnak józanná (legalábbis a mozgásukból arra következtetek), majd ismét részeggé.
Nem értem és az előadás sem magyarázza meg, hogy miért kezd el gondoskodni a behajtó/szerető a nyomorékká vált férjről, amíg a nő nincs otthon.
csillala
Világos kellene legyen, de nem az: tulajdonképpen mi a viszonya a feleségnek a férjéhez (az élettársaknak egymáshoz)?
fanni
Ha a szöveget helyettesítheti a mozgás, a kellékeket miért nem? A kenyér és a víz kézzelfogható jelenlétét és használatát mi indokolja egy stilizált formanyelvet használó előadásban?
balázsnóra
Az is érdekel, hogy ők milyen mértékben vesznek részt az előadás megkoreografálásában.
szaffi
Hogyan lehetne megoldani, hogy bizonyos mozgások ne ismétlődjenek? (Bár talán az emberi test korlátait nem ma kellene megvitatni...)
lőrinczági
A tér, a járások egy idő után nem voltak érthetőek. A fekete-sárga csíkok jelentették a játékteret, de egyszerre csak a Nő fogja a széket és szinte a közönség orrára ül. A változtatás vajon mitől függ? Mitől változhat meg egy táncelőadás térkezelése?
biborka
Ki lehet ugyanúgy írni az alapul szolgáló szöveg szerzőjének a nevét egy fizikai színházi előadáshoz, mint egy prózaihoz? (Lásd még a gyergyói Az órá…-t.)
panna, zsandi
Kínos játékok történnek a látszat megtartásáért – ez áll a műsorfüzetben. De ebben a világban, ami elénk tárul, olyan fokú nyomort és szerencsétlenséget látunk, hogy ott már rég szó sincs semmiféle látszatról, nemhogy a megtartásáról.
szűcsKati
A darabot nem olvastam, nem ismerem, ezért nem tudom, hogy mit is kellett volna látni.
Zseka
Nagyon jó társulat, de ebben a stílusban kicsit megrekedtek. Ugyanazokat az elemeket játsszák több előadásukban is. Ez azért van, mert a kontakt tánc elég szűk eszköztárral rendelkezik, nem olyan gazdag,hogy önmagában elég legyen.
KovácsLevente
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése