a IX. Nemzetiségi Színházi Kollokvium lapja, Gyergyó (2011.09.30-10.9.)
„Minden művésznek normális foglalkozású pár kéne, mondjuk egy bankár.”


Identitás színházi vonatkozásban

Nemcsak előadásokat, szakmai beszélgetéseket ülhetünk meg a fesztiválon, hanem szemináriumokon is részt vehetünk. Ezt szívlelem. Sebestyén Rita, aki nemcsak a kollokviumzsűri tagja, hanem író és a görög színház szakértője is, beszélgetést vezetett Színház és identitás címmel, amely a kisebbségi kérdéskört járta körül. Együtt megbolygattuk a kisebbség asszociációit; az etnikai, vallási, szexuális, kulturális stb. fogalmak olyan állapotot jelölnek, amelyeket nem lehet helyhez kötni, mivel helyzetfüggőek. „Egy 32 éves német, gyermektelen férfi Amerikában kisebbségi pozícióba kerülhet.” Németországban pedig király lehetne, ha az államforma nem szövetségi köztársaság lenne. A beszélgetés második szakaszában olyan diszciplínákat határoztunk meg, amelyek a kisebbségekkel is foglalkoznak, ilyen például a társadalomtudomány, az antropológia, a pszichológia, a humánerőforrás menedzsment stb. Továbbá értelmeztük a kisebbségi lét pozitívumait, hiszen nem csak két kultúra ismerete kerülhet birtokunkba, hanem az alkalmazkodó készségünk is fejlődik, illetve a helyzetekre való reflexiónk is tisztulhat.

Erdélyi magyarként nem automatikus mellveregetéssel kell beszélnünk helyzetünkről, hanem felismerni azokat az erényeket, amelyekkel rendelkezhetünk, ha okosan lélegzünk. Beszívni információkat nem elég, azokat meg is kell forgatni, meg is kell rágni. Érkezésünk állomása máris az identitás. Kisebbségként identitástudatunk is erőteljesebb lehet, hiszen helyzetünk folyamatos értelmezése szükséges, Sebestyén Rita vezetésével az identitástól a színházhoz indultunk, a görög drámáktól a mai színházhoz léptünk. Nagy és izgalmas lépés Arisztotelészt és Aiszkhüloszt kapcsolatba hozni a dokumentarista színházzal, The place where we belong (A hely, ahova tartozunk) című előadás a nemzeti identitás kérdését értelmezi, amelyről fontos gondolkodnunk.

Bármely kor színháza társadalmának kérdéseit elemzi, olyan témaköröket piszkál, amely az aktualitást hozza előterbe. A színházzal együtt kell gondolkodnunk nemcsak identitásunkon, hanem helyzetünkön is.
lőrinczági

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése