Egy lakodalom története

Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem, Színművészeti Kar, Koreográfia Szak

szereposztás

Az előadás jól játszik a tánc, a zene és a történetmesélés eszközeivel. Ez a fajta energiabedobás is párját ritkítja. Jól kidolgozott karaktereket láthatunk, és izgalmasan működik a tánc révén történő szerepmegformálás. Ötletesen használják a tárgyakat, a ruhadarabokat. Az előadás jó példája a műfaj-mixelésnek, zenében-táncban egyaránt. Egymást nem kiütve megfér itt egymás mellett a kontakt-tánc, a társasági tánc, a kortárs balett, a néptánc… szóval le a kalappal.

szaffi

Táncosok, mégis játszanak, és nem csak egymással. Nagyon tetszett, hogy mindennel játszottak az asztal-széktől kezdve a leveses tálon át  az újságig. A tárgyakkal való táncolásnak persze erősen gyakorlat-szaga van, de végül is egyetemistákról van szó.

fanni

Meglepően tehetséges fiatal táncosok előadását láthattuk. Különböző stílusok és kultúrák keveredtek, így mindenkinek lehetősége nyílt megmutatni azt, amiben a legjobb. Ennek ellenére mégsem esett szét az előadás, az alapkoncepciónak köszönhetően egy egységes történetté állt össze. 

kicsien

Az előadás magas színvonalon indít, és ezt fent is tartja. A táncosoknak végig színpadi jelenléte van, ami egy színésznek is a legnehezebb.

SebestyénRita

Megdöbbentem, hogy a diákok nem színészhallgatók.

Humorával működik a mozgás, pedig ezt iszonyatos nehéz létrehozni.

szűcsKati

Az ünnep-gyász elgondolás jó forrása lehet egy előadásnak, ez a két intenzív érzés erőt, látvány robbanthat ki a színpadon. Ha a koreográfia koncepciója meggyőz a létezésének értelméről.

lőrinczági

Tetszett a három alsóban táncoló fiú (elnézést, de egyéb megkülönböztetés hiányában ez marad) mozgása, különösképp Rusu Andor kidolgozott mozdulatai, az alázat és figyelem, amit a tánc iránt tanúsít és kísérletezési próbálkozása, amit társaiban nem véltem felfedezni. Figyelmem azok a jelenetek kötötték le, amelyek természetesek voltak, amihez közük is volt a táncosoknak, ami nem akart több lenni, mint ami. Ilyen példának a kabátos duót, az újságos hármast és a vőlegény első táncát látom. Tetszett a csupasz test felvállalása, bár ezek szép testek, kérdéses, hogy mi nem lenne rajtuk vállalni való.

bréka

Az a bajom, hogy a cím egy folklorisztikusabb miliőt idéz, talán a „lakodalom” szó miatt. Nem mindenki van ott eléggé, és ez érződik. A vége felé elnyújtottnak érzem az előadást.

szaffi

Ha előadásnak tekintem: kis etűdökből építkezik, emiatt eleve szaggatott – ráadásul az etűdökön belül a különböző attitűdök véletlenszerűen következnek egymás után, nem értem a kapcsolódásokat. A kicsit randomszerűen építkező történet nem tudja ébren tartani az érdeklődésem.

panna

A koreográfus mellé dramaturg nem jár?

lőrinczági

A tér berendezését és legtöbbször a zenét előnytelennek találtam. A ruhák „szűkszavúságuk” ellenére akadályozták a mozgást, a térérzékelés silány, itt értem úgy a tárgyakra, mint magára a térre szánt figyelmet. A tárgyak elvesztették kezdeti funkciójukat, a gyertya az első mozdulat után kialudt, elvesztve gyertya-jellegét. Lehet, hogy itt kezdődne a tánc, ahol a felhasznált tárgy végig használva van; ha ez nem lehetséges, akkor miért kell kézbe venni őket, ennyi erővel talán egy fadarab jobban érvényesült volna. A tánc mesterkélt, egyáltalán nem találtam érdekesnek, mert úgy gondolom, a táncosoknak nem volt közük hozzá; nem értettem, hogy miért nem választottak olyan tematikát, amiben ha ugyanezek a mozgáselemek, táncok megjelennek, valódi mondanivalójuk is van és élvezhetőek is. Önmutogató (és most nem a meztelenségre gondolok).

bréka

Egyetlen problémám az előadással az volt, hogy hosszú. Improvizációra is építettek, ezért húzódott el szinte 25 percet, ami iszonyatosan sok idő színpadon.

szűcsKati

A címből a lakodalom stimmel, a történet nem. Igaz, nem is nagyon hiányzik, lassan így is kirajzolódtak a különben következetesen felépített viszonyok. Ha már van valami, ami ilyen szépen össszefogja az előadást, kár, hogy egy gyakorlatszerű jelenet kerül a végére, ami igazából nem kapcsolódik az addig felvázoltakhoz, és nem is utal rájuk.  Az utolsó mozzanat jobb helyen lenne valahol az eleje és a vége között, de nem befejezésnek való.

fanni

Egyetemi munkáról lévén szó, az előadás célja értelemszerűen elsősorban didaktikai, ennek is tudható be a sokféle stílus ötvözése vagy a rengeteg egyébiránt felesleges kellék használata is. Amit azonban látok, szinte kizárólag csak a technikai tudást igényli, hiányzik a dramaturgiai ív, s így a szereplők személyes történetei, fejlődései, a megjelenített kapcsolatok emberi mélysége. Előadásként nekem nem működött. De számon kérhetem-e rajta?

panna

Ez az előadás egyértelműen nagyobb térre lett kitalálva. A hely szűke miatt a táncosok most össze voltak szorítva, így nagyon sok minden nem érvényesült. Mindenképpen megérné egy valamivel tágasabb térben újra megnézni.

kicsien

Felmutatta az első év, hogy mivel foglalkoztak egy félév alatt, ezért kerültek bele néptánc-, balett-, társastánc lépések egyaránt. A dramaturgiai felépítése az egy más kérdés. Júniusban játszották utoljára az előadást, itt pedig egy próbára volt lehetőség, amit nem is tudtak végigvinni.

KovácsLevente

Meg kell különböztetni az egyetemi és a színházi előadásokat? Mit lehet és mit nem elvárni tőlük? Hogyan kell nézni őket és utána rájuk reflektálni? Mi az a határ, ahol a diákot már nem menti fel az egyetem? Azért könnyebb beszélni róluk, mert úgy tűnik, kevesebb felelősséget kell érte vállalni utána? Vagy mert egy közelebbi generáció, és jobban értjük, hogy honnan jöttek; ezáltal megtöbbszöröződik az elvárás, de valamilyen szinten szívünk ügyeként is kezeljük?

Miért kell olyan előadástémát választani, amihez közvetlenül nincs közünk, hogyan lehet ezekről a témákról érvényesen beszélni, lehet-e egyáltalán, ha nem, akkor miért nem hozzánk közelebb álló dolgokban keressük a kifejezést?

Vagy fel kell menteni őket mindezen kérdések alól, mert egyetemi produkció, s ha fel kell, akkor meg mi alól nem kell felmenteni őket? 

bréka