Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulat
Sok jelenetben éreztem azt, hogy ez most egy kicsit sok. Túlkiabálják, túlhisztizik a jelenetet, miközben minden tocsog a művérben.
Nem lett volna más mód az átdíszletezésre?
Az, hogy mekkora tapsviharral díjazta a közönség a szatmárnémeti Harag György Társulat előadását, arra enged következtetni, hogy szórakoztunk. Ez azt is jelenti, hogy nem mélyültünk el, nem fordultunk talán annyira magunkba, nem filozofálgattunk, viszont a gegekre vissza-visszatértünk, fél órán keresztül még használtuk egy-egy szereplő szavajárását. Én úgy hiszem, ebben már egész jól lemérhető egy előadás minősége.
Goldonihoz nyúlni nem nehéz, viszont jól megcsinálni már kihívás. Teret kell adni a giccsbe hajló olasz modornak, és a nagy, fehér minimáldíszlet ezt meg tudta valósítani. Ehhez a világhoz olyan szereplők tartoznak, akik jelmezeik által beleolvadnak saját környezetükbe; az egyetlen átutazó a jegyző, ez a különbség a stílusában, öltözékében is megmutatkozik.
Élvezetes nézni ezt a komikus kavalkádot: van, aki szólásokban beszél, van, aki visszatérő szófordulatokat használ, van, aki Matisz papa-szerűen (l. youtube) egyszerre hadar és dadog. Nagyon erős férfiszínész-bagázst láthatunk. Kiemelkedő figura a bohóc-szerű Toffolo, másságát a matrózcsíkos trikó is jelöli.
Toffolo valójában annak a commedia dell’arte bohócnak az élő, aktuális változata, amelyet a rendezés szinte díszletként, a gipszangyalkákkal egy lapon „emleget”.
Gyönyörű pillanat, amikor összejátszik a habverés hangja a dadogással és a hadarással.
A műanyag halak mellett hús-vér halakat is látunk, ugyanúgy, ahogy vért is, valójában a halas és véres jelenetekben kezd el nagyon élni ez a fehér háttér, megteremtve a stilizálást, a hatást.
szaffi
Gyönyörködtető, hogy milyen jó irányba halad a szatmári színészek játéka. A látvány egységes, gyönyörű, de nem használták ki a tér nyújtotta lehetőségeket.
KovácsLevente
Igazi olasz komédiát láthattunk, ami sikert aratott a közönség soraiban. Commedia dell’artéhoz alkalmas tér tárult elénk, amely jó alapul szolgált az előadás ritmusához, dinamikához. Sokban segítette a színészek mozgását, hogy nem kellett hatalmas díszleteket kerülgetniük. Tartalmas jelenet volt a jegyző-faggatós jelenet, mivel ezáltal jobban megismerhettük a karaktereket. Végre egy előadás, ahol nem hirtelen hallgatott el a zene jelenetváltás közben.
biborka
Galló Ernő játéka. Minden túlzás és poén ellenére sem érzem ripacskodásnak, amit csinál, pedig az ilyen jellegű játék nagyon könnyen átbillenhet abba. A szöveg mai jellege és a nyelvvel való játék rengeteg lehetőséget rejt magában, és ezt az előadás ki is használja, még ha olykor túlzásokba is esik. Nem akar nagyot mondani, szórakoztatni akar és ez sikerül is. Tipikusan olyan előadás, amit imád a közönség, és ebben az esetben nincs is ezzel semmi baj, mert okosan szerettetik meg magukat.
kicsien
Az olasz szenvedély, temperamentum él a színpadon, a hangzavar nem zavar!
lőrinczági
A Mellékhatásokkal szemben itt megtörtént a művészi aktus. Bár néha kilógott a ló lába.
Zseka, sebestyénRita
A chioggiai nők veszekedősek, ami chioggiai uraikat is egymás torkának ugrasztja. Ahol veszekedés van, ott könnyen kerekedhet verekedés, ahol pedig verekednek, könnyen megtörténhet, hogy vér fog folyni. Ebben az előadásban mindig így van. A félreértés kirobbantotta, különben ártatlan csetepaték véres következményekkel járnak. Tetszik a díszlet és a jelmez patyolatfehérsége és a vér élénk vörös színe közötti kontraszt, a vér látványa által keltett agresszivitás és durvaság érzete, valamint a közötti kontraszt, hogy mindezt nem kell olyan véresen komolyan venni, mint amilyen véresen megmutatják nekünk. Hiszen a chioggiai asszonyok mindig kibékülnek.
fanni
Nem volt kitalálva a bohóc szerepe. Ő sem tudta igazán, hogy mit játszik, és ez egy idő után nagyon idegesített, sok volt.
szebeniZsuzsa
Nem használják következetesen a teret. Néha átmennek egymás terébe, össze-vissza járkálnak. Galló Ernő humoros replikái halmozásnak tűnnek. Elég lett volna, ha nyolc helyett csak hatot mond.
KovácsLevente
Elfogadhatatlan, hogy egy színészt ne értsünk a színpadon, még akkor sem, ha ilyen a szerepe. Meg kell oldani.
Zseka
Néha eltúlzottnak éreztem a giccses női rikácsolást, talán mert a szóban forgó színésznők nem tudtak valahogy mégsem olasz nőkké válni; túlságosan érződött, hogy erre ők nagyon törekedtek, ellentétben a férfiszínészekkel, akik nem feltétlenül olaszok akartak lenni, mert a rendezésből és a díszletből adódóan arra már megvolt minden külsőség.
szaffi
A kihallgatós jelenet nagyon meg volt húzva.
sebestyénRita
Sok jelenetben éreztem azt, hogy ez most egy kicsit sok. Túlkiabálják, túlhisztizik a jelenetet, miközben minden tocsog a művérben.
kicsien
Erősen hangulatteremtő indítás a commedia dell’artéból átemelt bohócfigura éneke. A továbbiakban viszont teljesen fölöslegessé válik. Az átállások álcázására hivatott bohóc jelenléte nem vonja kellőképpen magára a figyelmet, hiszen tecnikai okokból kifolyólag pontosan annyira látszik, illetve nem látszik, mint az átdíszletező színpadmunkások.
fanni
Unalmas a bohóc a színpadon! Szájbarágós Toffolo jelmeze általi megkülönböztetése, értem, hogy mindenki fehér, egyedül benne van fekete. Az előadás vége pedig túl véres.
lőrinczági
Nem lett volna más mód az átdíszletezésre?
kicsien
Nem értettem, mit jelképezett a mandolinos bohóc. Csupán annyit, hogy ne figyeljünk az asztal behozására? Vagy arra, hogy elterelje a figyelmet a jelenetek közti váltásról? Miért kell ilyen sok vér? Az olaszok tényleg ilyen komolyan veszik a csetepatét?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése