a IX. Nemzetiségi Színházi Kollokvium lapja, Gyergyó (2011.09.30-10.9.)
„Minden művésznek normális foglalkozású pár kéne, mondjuk egy bankár.”


Cifra virrasztás





Örülök a felolvasó színházi kezdeményezéseknek, és még inkább annak, hogy élő rádió-közvetítés is létrejött. A felolvasó előadásokban az a jó, hogy nem vonják el a néző figyelmét rendezői törekvések, s így is megismerkedhet egy szöveggel, szövegen keresztül egy író stílusával.
bréka

Jobb volt ez a darabja Csuszner Ferinek, mint a két évvel ezelőtti.
K. B. G.

Drámát írni borzasztó nehéz; az már önmagában szimpatikus, ha egy fiatal erre adja a fejét.
Jó a darab alaphelyzete: egy ember érkezik a történetével, a titkával, ezt nem sikerül elmesélnie, és ennek a hiánynak a helyén bontakozik ki a dráma.
vargaanikó

Nagyon ügyes voltam.

mosu norbi

Olyan előadás születhetne belőle, amelyik az erdélyi színpadokon megállhatja a helyét.
néző 1



A szöveg annyira visszaadta a hangulatot, hogy már-már fázni kezdtem.
néző 2



A szereposztás tartogat meglepetéseket. A szökevény alakja teljesen eltérő az őt játszó színészétől, ezt sikeresen ki is használják a kollégái.

csillala

A kis játékok a színészek között feldobták a felolvasást. Ha még több lett volna belőle, még jobban feldobták volna.
panna





Az időtlenben játszódó drámák hátránya, hogy általában valamely régmúltat dolgozzák fel a régmúlt konkrétumai és partikularitásai felhasználása nélkül. Általánosan régies szöveg, általánosan régies karakterekkel, általánosan régies viselkedésmódokkal. Emiatt a történet amolyan „ezt már láttuk valahol” szagú, és könnyen érdektelenné válik. A dráma a jól ismert csavaros krimisztorik sémájára épül, de nem szolgál új megvilágítással, nincs benne elég feszültség, a szereplők pedig nem elég izgalmasak ahhoz, hogy elvigyék a hátukon a történetet. A végén pedig mindenki meghal, de mi senki után nem vérzünk síró szemmel.
panna



Lassú a cselekmény, de nem elég lassú ahhoz, hogy megfeszítettnek érezzem. Ezért elkalandozom, és azon veszem észre magam, hogy próbálom megszámolni, hány oldal lehet még hátra.

A karakterekben van egyfajta felépítettség és következetesség, abban, ahogy viselkednek, beszélnek, de túl egyszerűek, sztereotipek. Nem eléggé hangsúlyosak a reakcióik.
A történet vége nem tartogat számomra meglepetéseket, úgy érzem, ha megállna az előadás, akkor is mindent megtudtam volna. Talán csak egy dologra, a fiú halálára nem jönnék rá. 
A vége shakespeare-i. Mindenki meghal.

csillala

Az általános beszéd művészetidegen; és itt minden csak nagy vonalakban van felskiccelve: nem látom a szereplők arcát, személyiségét (innentől kezdve a titkaik is veszítenek érdekességükből), általánosak a dialógusok, a reakciók stb. Általános ember nincs.
Két nagyon erős színházi helyzetet használ a dráma: a szobában van egy halott és egy női ruhába bújt férfi. Két véglet, akár műfaji értelemben is (tragikus, komikus). De ezeket az író nem használja ki.  Egy – a férjhez  közelálló – halott közelsége nem ilyen mondatokat hív elő. Ennek a halottnak nincs erőtere, aurája, félretolják, akár egy poharat, egy tárgyat (ez is lehetséges, de egy egészen másfajta, traumatikus helyzetről szól). Holott ha valamitől igazán megrendítő egy halott közelsége, hogy már nem személy, de tárgy sem, nem tartozik már a világba (megszűnt a viszonya vele), nem tudjuk, hova tartozik, nem tudjuk, „mi/ki” is egy halott stb. Ez az ambivalens helyzet nincs végiggondolva. A dezertőr a halott feleség ruháiba bújik bele. Ezen is átsiklik az író. A női szereplés komikumának, vagy a lelepleződés veszélyének nem lehet az a csúcsa és feszültség-pillanata, hogy megcsípik a fenekét...
vargaanikó








Mindig örülök annak a hírnek, hogy felbukkant egy új erdélyi magyar drámaíró. Díjazom a merészséget! Egy buktató van a dologban: ha valaki nem eléggé felkészült, akkor nem biztos, hogy a végeredmény sikeres lesz. Az irodalmi műfajok közül talán drámát írni a legnehezebb, meg kell tanulni, vért kell izzadni, ki kell gondolni. Az is probléma, hogy nagyon el van hanyagolva az oktatás, végzett egy évfolyam, akik drámaírás mesteri szakra jártak, és ezzel annyi. Persze ha valaki eléggé kitartó és folyamatosan fejleszti magát, akkor lehet, hogy előbb vagy utóbb valami olyat szül majd, amire felkapjuk a fejünket. De lehetséges-e ez a dolog egy külső irányító nélkül?
Mi közöm nekem ehhez a történethez? Úgy érzem magam, mint aki belepottyant egy régmúlt világba. Miért nyúlt az író ehhez a történethez?
csillala


Vajon felolvasó előadások esetén milyen hangulatú szöveget szerencsésebb választani? 

bréka

Miért hal meg mindenki a végén? Az a halálnál is durvább vég, ha az öreg, akinek már nincs ereje megásni a felesége sírját, még kap a nyakába három hullát, plusz a fiáról is kiderül, hogy halott. Lehet ennél magányosabb ember a világon? 
vargaanikó


Miért van az, hogy egyesek sokkal hitelesebbek felolvasószínházban, mint a színpadon? Hogy képzelitek?!:)
demKata


Lehet-e jó az a historicizáló dráma, amely egyáltalán nem vesz tudomást a jelenről?

panna





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése