Kolozsvári Állami Magyar Színház
Emberi volt és igazi. Minden szempontból nagyon erős előadás. Dramaturgiailag nagyon jól megszerkesztett, kiemelkedő színészi munkával. A díszlet és a kialakított tér sokat tesz hozzá az értelmezéshez.
kicsien
Albert Csilla remekel. Őszinte, lendületes. Nagyon jól vált át egyik hanghordozásból egy másikba, dinamikus állapotból statikusba. Bár nem minden mozdulata, gesztusa, mimikája kidolgozott, mégis egy meglepetés volt számomra az ő alakítása, főleg, hogy ezelőtt nem igazán láttam főszerepben. A fásliból készített bábfigurák és a rövidke bábjelenet nagyon izgalmas kellék-felhasználás, átalakítás.
csillala
Tetszett a női szereplő, mert több karaktert jól eljátszott.
néző 1
Azon kaptam magam, hogy kiszáradt a szám, mert tátott szájal néztem az előadást. Szerintem még egy kicsi, és elfelejtek levegőt venni.
néző 2
Végig volt energia benne.
néző 3
A színészi munka kiemelkedő. Ez nem meglepő, mert egy kis terű előadásban erre mindig hangsúly kerül. Erős kistermi előadást láttam erős jelenlétekkel, gyors váltásokkal és egyszerű, de annál praktikusabb megoldásokkal.
fanni
Tetszett nagyon a színésznő játéka, tetszett az ötlet, hogy kijövetelkor kaptunk kövecskéket, mivel ez volt a díszlet is.
néző 4
1. Először azt hiszem, hogy Dimény Áron belépése ebbe a térbe az előadásba, a szerepbe való belépését jelenti. Aztán ez a dolog összedől, mert folyamatosan ki-be lépkednek az elkerített térből, de a szerepben maradnak. Pedig csodálatos dolognak tartom azt, amikor a színész a nézők előtt veszi fel vagy le a szerepét. 2. Néha nagyon izgalmasak a jelenetváltások (ez like), de többször nagyon hosszú ideig sötét marad a színpad. 3. Túl hamar visszajönnek a tapsrendre, nem hagynak időt a nézőnek. 4. Nehézkésen működik ez a szöveg színpadon.Vagy a rendező hiányzik?
csillala
Miért kellett az ajándékkövekkel megölni azt, ami megszületett az előadás alatt?
demKata
Nem tartom a legjobb megoldásnak azokat az érezhetően kényszerből megvalósított maszkolásokat, amelyek az átdíszletezés miatt vannak. Ilyen a vitaminhiányos rész, amelyben a szöveg hangfelvételről megy, hogy eltereljék a figyelmet a sötétben történő díszletrendezgetésről, holott erre egyáltalán nem lenne szükség, mivel azelőtt és azután is történik nyílt színi díszletváltoztatás, egy-egy egyszerű színészi váltás vagy játék segítségével.
fanni
Sokszor tapasztalom azt színházakban, hogy egy-egy színészre túl nagy hangsúlyt fektetnek, túl sok főbb szerepet osztanak rá. A társulat többi tagja ezért háttérbe szorul. Meg tud maradni szerénynek és alázatosnak az a színész, akit „sztárolnak”? Ezek a színészek nem égnek ki a vártnál korábban?
A kevesebbet foglalkoztatott színészek nem vesztik el lelkesedésüket? Ha egy színházigazgató, rendező mellőz bizonyos színészeket, anélkül, hogy tisztában lenne a képességeikkel, idővel nem múlik el a lelkesedésük? Meglepően jólesik remekelni látni a színpadon egy olyan embert, akit eddig szinte csak mellékszerepben láttam.
Vannak olyan előadások, amelyek után nem szeretnék azonnal elkezdeni tapsolni, kívánják a csendet. Szerettem volna még ülni egy kicsit a nézőtéren a sötétben.
csillala
Miért van az, hogy a Visky András szövegeit általában szögletes terekben játsszák (négyszögbe rendezett díszlet, szögletes járások, a Visszaszületés tere, az Alkoholisták díszletének elrendezése)? Egy szöveg stílusa mennyire korlátozza a díszlet tervezőjét? Visky András drámái miért vezetnek mindig a szögletes formákhoz? Miért nem esik választás az ugyanúgy zárt körre?
bréka
A szék a nézők között... Ez lenne a szabadság?
kicsien
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése