a IX. Nemzetiségi Színházi Kollokvium lapja, Gyergyó (2011.09.30-10.9.)
„Minden művésznek normális foglalkozású pár kéne, mondjuk egy bankár.”


Guppi

Akadémiai Műhely, Marosvásárhely





Jópofa. Szerettem Berekméri Katus alakítását.
néző 1

„Ugye, nem megy el?”- kérdezi Guppi Pását.

Egy nő fájdalmas története tárul fel az előadásban,  Vaszilij Szigarjev Guppi című drámájának megelevenítésében. A dráma szereplői a „kisemberek”, akiknek egy életszelete fogalmazódik meg. Az ilyen típusú előadás gyorsan a néző szívébe lopja magát, mélyreható szántásai megbolygatják a simának vélt felületet.
Egy lakótelep lakásában vagyunk, lakói a lakótelepiek. A dráma szereplői olyan karakterek, amelyeknek humoros megjelenítése fájdalmat keltő. Tamarát (Berekméri Katalin) férje, Leonyid (Gáspárik Attila) Guppinak „becézi”, mivel ez a halfajta bárhol elél, még a csatornában is. A feleség kiszolgátatott sorsa embertelen, férje a kezébe hamuzza cigarettáját, Tamara hátát asztalnak használja. Nem ülhet a kanapéra Leonyid mellé, mivel az egyenrangúság szóba sem jöhet, ráadásul Leonyid szerint a szája is büdös. A vadállat férj felkér egy villanyszerelő tolvajt, Pását (Zalányi Gyula), csábítsa el feleségét, hogy ő megszabadulhasson tőle.
A realista díszlet humora ugyancsak a „kisember” életének megvilágításából fakad. A régi televízióra plazma tévét helyeznek, amely finom utalás arra, hogy a megszokottól nem tudunk megválni. Guppi nem tud megválni férjétől, vállalja életét, neki megfelel a helyzete, amelyből senki sem tudja kiszabadítani. Ilyenkor tevődik fel bennem a kérdés, hogy kit lehet vádolni? A nőt, aki nem is akar kilépni nyomorult világából, vagy a férfit, aki ezt műveli feleségével?
És Pása valóban nem megy el, de Tamara sem.

lőrinczági

Berekméri Katalin. Mer csúnyának és butának lenni, miközben a legapróbb részletéig is behatóan ismeri Guppit, és fokozatosan feltárja ennek a kegyetlen sorsú nőnek a szépségeit, lelkének félelmetes mélységeit. Guppi színes egyéniség, és komplexitása megmutatkozik mind suta, gyermekien állatias együgyűségében, mind pedig a belőle ki-kikukucskáló gyönyörűséges emberben.
panna

Már az elején megszeretem a kis szemüveges, csapzott, felkontyolt hajú Guppit. Mindent el tud képzelni. Nem baj, ha nincs otthon bor, akkor iszik teát, s majd elképzeli, hogy bort iszik; ha kiderül, hogy csak forró víz van, az sem baj, majd kitalál ő különböző ízeket. Amiért ő szegény, attól a fantáziája még lehet gazdag.  Látszólag szereti férjét, de retteg tőle. Ha valami megsérül a házban, rögtön megijed, hogy mi lesz, ha Lónya meg tudja. Berekméri Katalin Guppija rettenetes sorsú, aki az előadás végére mindenki szívébe belopja magát.

biborka

Tetszett: a hármuk között kialakuló viszony, a nő beteges ragaszkodása, és a végén megfogalmazódó kérdés.

néző 2

- otthon érzem magam ebben a térben, bár a mi lakásunk nem így néz ki (mindig felfedezek valami újat, egy olyan tárgyat, amit már láttam nagymamámnál, keresztanyukámnál, a szomszéd lakásában, amiről eszembe jut egy történet)
- jó a szöveg dinamikája (rövidek a szavak és a mondatok, pörögnek a párbeszédek)
- eszembe jutott Woody Allen (a bénázó közeledjünk egymáshoz jelentek)
- külön lájk Gáspárik Attila jelmezének (nem azért, mert ez lenne a tökéletes választás, hanem mert megnevettet, és elkezdek azon gondolkodni, hogy vajon melyik marosvásárhelyi turkálóban akadhattak rá)
- kedvenc színész Berekméri: ő a legszínesebb, a legjobban felépített karakter, a legpontosabb. Megvannak a sajátos mozdulatai, a sajátos hanghordozása. Egy olyan ember tárul fel előttünk, aki a maga ügyefogyottságában, egyszerűségében rengeteg értéket hordoz, amit a városi emberek már nem tudnak értékelni. Én például nem tudok ágynemű huzatot varrni. 1-0 oda.

csillala

Butácska ez a Guppi, de szerethetően butácska. Vagy inkább azért szeretjük, mert senki más nem teszi? Sutaságával, kapkodásával és az ezek hátterében megbúvó komoly önértékelési problémáival együtt tökéletesen beleillik ebbe a kispolgári giccs-miliőbe.
kicsien


Gyönyörűség nézni, hogy egyetlenegy apróság sem marad reakció nélkül. Toma és Pása  jeleneteit az alkotók nemcsak rendkívül aprólékosan kidolgozták (az egész előadás ilyen, végül is), hanem precízen meg is valósították.

fanni

Annyira törékenyen nyúl hozzá ehhez a témához, és annyira nem klisészerűen az előadás, hogy élvezet nézni. Néha azt érzem, hogy egy Szerelem első vérig-szerű film szereplői beszélnek hangosan. Annyira nem közhelyes és annyira hiteles minden színész, hogy a nézők közül ki-ki saját szerelmi történetét pörgeti vissza – legalább az előadás erejéig. "Bezoomolják” a hangulatot és a témát a színészek saját életéből felhasznált személyes emblémák: fotók, évszámok, talán történettöredékek is.

A csellózenével kitöltött egyedi tér expresszív képek megfogalmazására ad lehetőséget és Almodóvár-filmek színházi jeleneteit juttatja eszembe.

szaffi





Guppi  és a csábításra felbérelt villanyszerelő alakja egy idő után túlnő azon, amin az elején még lelkiismeretfurdalás nélkül nevetünk. Lonyának, a férjnek is, a felesége szerencsétlenségében játszott szerepe révén,  be kellene járnia ezt az utat. De nem teszi, elbagatellizálják az olcsó poénok.
fanni

Ha túl sokszor sütünk el egy poént, az egy idő után kifárad és bosszantóvá válhat. A szereplők kis tikjei egy ideig valóban mókásan hatnak, de egy idő után a reakciók kiszámíthatóvá válnak és ezen a ponton a figurák veszítenek az érdekességükből.
kicsien

Guppi és Pása finom kettősét nem ellenpontozza a karikatúra Leonyid, hanem gyengíti. A néhány, meglehetősen ócska poén kedvéért (ilyen például a vörös alsónemű felfedése, rajta a kommunista szimbólummal) nem kellene ilyen sablonokkal elintézni a szereplőt. Valójában az utolsó jelenetben kezdem el látni benne az embert, az evés-ivás-tévénézés mozdulatai, a feleség észre nem vétele mind kis gesztusokban beszél a kegyetlenségéről. Ez sokkal erősebb. Ugyanitt viszont Pása az ellenkező irányba mozdul el: hirtelen fordulatot vesz, és átmegy saját maga karikatúrájába.
panna


A szöveg dinamikájával ellentétben az események lassúak, statikussá válik az előadás. Nem sodor magával. Nem mindig működnek a poénok, néhol elhasználtak.

csillala







Vajon tényleg egy Băsescu-fej volt Gáspárik Attila karjára festve, vagy csak én véltem felfedezni államelnökünket a tetoválásban? Miért van kettészelve a tér? Miért nem használják ki az ezáltal született lehetőségeket? A hiperrealista térben ez egy annyira erőteljes törés, amit nem szabad magyarázat nélkül hagyni.
csillala

A filmtörénet nagy csókjelenetei...de minek?
kicsien

A banálisnak egy egészen jól sikerült bemutatása ez az előadás.
néző 3








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése