a IX. Nemzetiségi Színházi Kollokvium lapja, Gyergyó (2011.09.30-10.9.)
„Minden művésznek normális foglalkozású pár kéne, mondjuk egy bankár.”


Ismered a Tejutat?

Váróterem Projekt, Kolozsvár





Szépen kidolgozott és felépített karaktereket láthattunk. Mindkét főszereplő karaktere gyakorlatilag a semmiből születik meg és a szemünk láttára alakul, fejlődik, jut el valahonnan valahová. A semmiből, a halálból térnek vissza az életbe, miközben egyre több és több információhoz jutunk az életüket és halálukat illetően.  Míg a beteg Johannes története az általa megírt színdarabot eljátszva mesélődik el, addig az orvos halálának okai (aki újabb és újabb szerepekbe bújva asszisztál Johann történetéhez) a videórészletekből derülnek ki.

kicsien

Szép és bátor vállalkozás, amit csináltok.
Zseka, (zsandi)


Lendületes előadás; úgy érzem, mind a négyen hitelesen alakítanak. Jól ötvöződik a film és a színház, nagyjából egyenrangúak, és sokszor a „hideg” felvételek válnak a líraibb megnyilvánulások eszközévé. 

A hűtőszekrény mint díszletelem nagyon erőteljes, hol ételt, hol hulla-sminket szednek elő belőle; olyan motívummá válik, ami a halál mítoszát rombolja le. 
Az előadás morbid hangulatban kezdődik, és végig hullákat tologatnak benne ide-oda, de éppen emiatt lerombolja a halál mítoszát, ténnyé változtatja azt, közömbösekké válunk, majdnem annyira, mint a hullaházi alkalmazottak. 
A létezés mítosza mégis megteremtődik a tejút, a csillag, az elmebeteg motívumain keresztül és a zárókép ugyanezt a vonalvezetést magyarázza: a hús-vér alkotó mulandó, az alkotás örök.
szaffi

Nagyon jó, hogy ilyen bátran hozzányúltatok egy szöveghez, egy ilyen társulatnak nem azt kell csinálnia, mint a kőszínházaknak.
KovácsLevente


Depeche Mode Wrong című dalával indít. Nálam ez like.
A hullamosók: viccesek, leginkább azokat a jeleneteket élvezem, amikor ők vannak a színen. Végig értem a céljukat, tudom, mi a szerepük. Azért kicsit fáj, hogy ilyen nyersen a képünkbe dörgölik, mennyire embertelenül bánnak a hullákkal a halottasházban.
Végre tényleg verekednek a színpadon, nem csak eljátsszák azt, hogy odaütnek, közben pedig „Á, dehogy!”
csillala





Kellene a rendező, aki irányít, leállít, kézben tart. Kapkodom a fejem, hogy most éppen mi történik, kit hogy hívnak, kiből ki lesz, hová tart, honnan jön.
Néha kicsit hamisnak érzem a játékot.
csillala

Szőcs István kritikust idézve: „Mélyen egyetértek azzal a filozófiai világlátással, amit az előadás közvetíteni akar. De miért pont ezt a darabot kellett választani?”
KovácsLevente


Úgy érzem, az előadás dramaturgiája homályos, nincs eléggé kidolgozva. A montázs-szerű építkezés izgalmas, és színészi szempontból kihívást jelent, ugyanakkor könnyen elveszíthetjük a fonalat. Helyesebben a fonalakat, mert elindulunk egy orvos és egy elmebeteg tragédiájából, utána egy másik dimenzióban elkezdődik Johannes Schwarz története, mellesleg a Tejútról meséli mindezt, szóval idézőjeles valóságban vagyunk, ráadásul dupla idézőjeles, mert a halál utániságból néz vissza az életbeli múltra. És ezekbe a dupla idézőjelekbe könnyű belebonyolódni.
szaffi


Azt a feltételt szabni a nézőnek, hogy háromszor nézzen meg egy előadást, ha meg akarja érteni, számomra elfogadhatatlan. Az egyes előadásnak kell mindig fogódzókat adnia ahhoz, hogy tudjuk, miről van szó.
Zalán (tibor)

Ami a legjobban zavart – annyira, hogy egy idő után ki is mentem mindkét előadásról [a Tisztújításról is] –, az a stiláris zűrzavar. A Tejútban [az alkotók] mintha folyamatosan azon dolgoztak volna, hogy hogyan dolgozzanak ellene annak a nagyon markáns szövegnek, amit választottak. Az anyag ellenkezik, ha ellene dolgoznak, és ebből felemás dolgok születnek, zűrzavar keletkezik.
szabóKá (István)

Ha a közönség nem érti meg, nagy mellélövés az előadás.
Bütyök (alias BicskeiIstván)


Kicsit kusza a dramatugiája, emiatt néha elnyújtottnak éreztem.
kicsien






El tudtam volna képzelni az előadást egy igazi halálkatlanban.
Bütyök (alias BicskeiIstván)


Ha valamiben részt veszel, el tudsz-e annyira távolodni tőle, hogy külső szemmel lásd? Észre veheted-e a hibákat, a fölösleges jeleneteket, amiket már megszerettél, de nem illenek az előadásba? Mi kell ehhez?
csillala


Az, amit csináltok [Váróterem Projekt], nagyon hasonlít a londoni Device Theatre munkáihoz. Érdemes lenne megismerni az ő koncepciójukat, hasznos lehet a számotokra.
SebestyénRita


Az időkezelés a színházban mindig kérdéses számomra, mivel konvencionálisan elfogadott tény, hogy nem ugyanazt az időt érzékeljük a nézőtéren, mint amit tapasztalunk a színpadon, ezért örömmel nézek olyan előadást, amely időn belüli ugrásokat tartalmaz, ahol az idősíkok között megépített az átmenet. Hogy ezt milyen médiumok segítségével oldja meg a színház, számomra nem lényeges, sőt, érdekesnek tartom a sokrétűséget. A használt médiumok sokfélesége pedig felveti bennem azt a kérdést, hogy ilyen esetben csak egy valóságot látunk, vagy több tevődik egymásra és mutatkozik meg? Hogyan viszonyul a néző valóságérzete az olyan előadáshoz, ahol különböző médiumok váltják egymást, kikerekítve a történetet?
bréka


Mennyire befolyásolja az előadás „reális” érzékelését és értékelését, ha ismered, netán kedveled (vagy ellenkezőleg) az alkotókat?
zsandi


Szabad-e nyilvánosan szakmai véleményt mondani/írni egy olyan előadásról, amit nem néztünk végig?!
panna, bréka

3 megjegyzés:

  1. Apelláta csillala likejára:

    Nem gondolom, hogy a hullamosók jelenetei lennének az előadás vicces pontjai. Erőltetett, jópofizós, ripacskodós improvizációnak látom. Inkább fölösleges töltelék, mint előadás segítő pillanatok.

    Apelláta zsandi kérdésére:
    Igen, maximálisan befolyásolja az értékelést, ellenben nagyon nehéz ettől elvonatkoztatni.

    VálaszTörlés
  2. panna, bréka: nem. Ez a kérdés fel sem kellene merüljön.

    Ha eljössz egy előadásról az már vélemény, egyrészt. Másrészt az, hogy utána írj róla mint egészről, anélkül, hogy megemlítsd, hogy eljöttél, az vélemény rólad.

    VálaszTörlés
  3. Zenkő: félreértés történt. Mi is egyetértünk veled, a kérdés erre a válaszra próbált utalni, ahogy több kérdés is a blogon valamilyen válasz fele hajlik. De javítottunk rajta, hátha nem lesz több ilyen félreértés.
    Egyébként a kérdés egy pár bekezdéssel előbbi megjegyzésre reflektál.
    panna, bréka

    VálaszTörlés